ÁFA-csoda – mi lenne, ha mindenki pénzforgalmi ÁFA-s lenne?

Az ÁFA és az ördög ügyvédje - miért nem lesz itt még egy darabis - szerintem - pénzforgalmi elszámolás mindenütt?

Az ÁFA egy olyan csodálatos találmánya a valamikori Pénzügyminisztériumnak (ma már Nemzetgazdasági Minisztériumnak hívják), amely minden vállalkozó szívét megdobogtatja. Na, nem a boldogság miatt. Sőt. Többnyire stresszes egy adó ez, mert könnyen okozhat likviditási problémákat is. És éppen ebből a szempontból kavart kisebb hullámokat egy korábbi cikkem a Kamaraonline.hu oldalán – merthogy az ott felmerült javaslat szerint az ÁFA-rendszer megváltoztatásával el lehetne kerülni ezeket a likviditási problémákat. 

 

 

ÁFA, te stresszes! 

 

Az általános forgalmi adó okozta likviditási problémákról már írtam korábban. A lényeg: mivel az adókötelezettség keletkezése és a bevételek beérkezése között időben kisebb-nagyobb lyuk tátong minden vállalkozásnál, minél nagyobb a lyuk (azaz minél hosszabb idő telik el a fizikai teljesítés és a bevételek beérkezése között), annál nehezebb finanszírozni ezt az időszakot. Ergo lehetnek likviditási gondok.

 

Ez különösen azokra a kisvállalkozásokra jellemző, amelyeknek beszállítói, alvállalkozói hasonlóképpen kiscégek, a vevői azonban jellemzően nagyobb vállalatok. Ez azért lehet baj, mert a kiscégek jellemzően rövid fizetési határidővel dolgoznak – tehát ott már viszonylag rövid idő alatt teljesíteni kell a pénzkiáramlást is. Befelé azonban, a nagyobb vállalatoktól csak jóval később érkezik be az ellenérték, hiszen ők jellemzően 30 nap, vagy annál is hosszabb időre teljesítenek pénzügyileg. Vagyis a beáramlás idejének hossza akár háromszor-négyszer akkora is lehet, mint a kiáramlásé.

 

Az ÁFA komoly likviditási gondokat is képes gerjeszteni - észnél kell lenni, hogy áthidalhasd őket!
Az ÁFA komoly likviditási gondokat is képes gerjeszteni – észnél kell lenni, hogy áthidalhasd őket! – kép: pixabay.com

 

Az adótörvény azonban kegyetlen: az adó megfizetésének kötelezettsége ugyanis már a teljesítés időpontjában keletkezik. Vagyis teljesen elszakad a pénzügyi teljesítés időpontjától. Így aztán jönnek a körbetartozások – főkként az építőiparban, és újabban egyre inkább az élelmiszerkiskereskedelemben. (A beszállítók ott is kiscégek, velük szemben meg a legtöbbször 90 napra, de akár 180 napra is fizető multik.)

 

A kreatív kontroller (köz)beszól: 

 

Sok minden más mellett az ÁFA törvény ezen faramuci rendelkezése az időpontokról is hozzájárult az Alexandra könyves vállalkozás bukásához. Őszintén szólva a könyvpiacon végignézve az a csoda, hogy léteznek még kis kiadók. A könyvnagykereskedők és a nagy terjesztők, könyváruházak ugyanis rendszeresen 180 napra – egy fél évre!!! -, ha nem egy egész évre (ilyet is láttam már) teljesítenek pénzügyileg. És ezen a bizományos rendszer sem segít semmit. Elég, ha csak még egy nagyobb piaci szereplő bedobja a törölközőt, és szerintem az egész magyar könyvpiac összeomlik. Részben a hülye fizetési feltételek miatt (ez megérne egy GVH-vizsgálatot), részben az adótörvény időpontokról szóló rendelkezései miatt. 

 

Mi lenne, ha… 

 

Ezért is vetődött fel a kérdés, hogy mi lenne, ha az ÁFA a teljes piacon pénzforgalmi szemlélet szerint lenne elszámolható? (Hogy mit jelent konkrétan a pénzforgalmi elszámolás, arról itt olvashattál korábban.)

 

Így ugyanis akármikor is történt meg a fizikai teljesítés, az ÁFA megfizetése és levonhatósága csak akkor valósítható meg, ha mindenki kifizette a beszállítóit (és ezekben a számlákban a felszámolt adót is). Kétségtelen tény, hogy ennek lennének pozitív hatásai:

 

  • kevesebb lenne a likviditási problémával küzdő vállalkozás – legalábbis nem az ÁFA miatt keletkeznének likviditási gondok.
  • javulhatna a fizetési fegyelem a vállalkozók között – hiszen addig a vevő sem juthat a levonható ÁFA-hoz, amíg ki nem fizette azt a számlát, aminek alapján levonná az adót a fizetendő adótömegből. Érdeke lenne fizetni, hogy csökkenthesse a befizetéseit.
  • nem diszkriminálhatnák a vállalkozások a pénzforgalmi adózást választó cégeket – manapság ugyanis éppen azért, mert az ÁFA-t csak akkor vonhatja le a vevő, ha meg is fizette azt a számla kiegyenlítésével, többen nem nagyon szeretnek ilyen beszállítókkal szerződni…

 

Ebben egyet is értettünk eddig, de…

 

hát nekem mindig muszáj az ördög ügyvédjének lennem…

 

…így aztán elkezdtem az állam fejével gondolkodni. És szerintem, ha marad a mostani szemlélet, esélyünk sincsen rá, hogy legalább a problémásabb szektorokra kiterjesszék a pénzforgalmi szemléletű adózást.

 

Az ÁFA és az ördög ügyvédje - miért nem lesz itt még egy darabis - szerintem - pénzforgalmi elszámolás mindenütt?
Az ÁFA és az ördög ügyvédje – miért nem lesz itt még egy darabis – szerintem – pénzforgalmi elszámolás mindenütt? – kép: Az ördög ügyvédje című filmből Al Pacino

 

Egész egyszerűen azért, mert a mostani szabályozás, ami csak úgy jelzem, már 1988 óta(!) él (legalábbis ez a része), arról szól, hogy az állam már abban a pillanatban jogot formáljon az adóbevételre, mihelyst az áru/szolgáltatás tulajdonost cserél (vagyis a teljesítés megtörténik). Még ugyan nem jutott hozzá a pénzhez, de a jog szerint a teljesítés időpontjától már joga van Damoklész kardjaként a vállalkozó feje felett lebegni. Ez is egyfajta teljesítési kényszer a vállalkozó számára, hogy a NAV bármikor számonkérheti rajta az állam jussát.

 

Ha mindenki pénzforgalmi szemlélet szerint teljesítené az adót, az azt jelentené, hogy az állam csak akkor jogosult az adó követelésére, ha mindenki fizetett mindenkinek. Márpedig az állam jellemzően minden olyan kockázatot ki akar zárni az eddigi tapasztalatok alapján, ami csak egy kis esélyt is adhatna az adózóknak arra, hogy valamit ne teljesítsenek, amit az állam elvár. A pénzforgalmi szemlélet esetén ugyanis elég, ha csak egy tagja nem fizet az értékláncnak, és máris borul a rendszer. (Az állam szempontjából mindenképpen.) Ez pedig az államnak nem jelenti éppen az anyagi biztonságot.

 

Ahogyan én látom, amíg fontosabb lesz az adózók fenyegetése az adóval, semmint az, hogy minél több működő és likvid cég legyen az országban, addig nem várható, hogy a teljes ÁFA-rendszerünk pénzforgalmi szemléletű lehessen.

 

Neked mi a véleményed? Írd meg kommentben!

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást! 

🙂 Csilla 🙂 

 

MentésMentés

MentésMentés

Posted on: 2017-10-30, by :

4 thoughts on “ÁFA-csoda – mi lenne, ha mindenki pénzforgalmi ÁFA-s lenne?

  1. Az ÁFA a maga bevallási és befizetési határidejével, a szerződéskötési a pénzügyi fegyelem alakulását kellene ösztönözze, na meg az erőfölénnyel való visszaélés elleni fellépést. A tartós passzíva annál nagyobb a cég életében az mennél nagyobb. Ez ingyen pénz, és a pénzügyi szakma lényege, hogy ennek növelésére törekszünk. Ha pedig a likviditás nem alakul kedvezően, (nincs meg határidőre a fizetési kötelezettségek (adók, számlák, stb. ) fedezete, először is biztosítani kell a forrásokat, másodszor pedig a szerződés kötés rendjét abban a finanszírozási feltételeket jól kell szabályozni, és a szabályoknak olyanoknak kell lenni, amelyeknek érvényt is lehet szerezni, minden további veszteség nélkül. Az ÁFA általában tartós passzíva, meg kell szerezni és használni is kell, a befizetési határidőig. Ez a pénzügy.

    1. Pontosan. Az ÁFA-val gazdálkodni is lehet – ez is pénzügyi feladat. Ha az ÁFA veszélyezteti a likviditást, akkor ott valami nincs megtervezve, kontrollálva, és/vagy nincs visszacsatolás, aminek alapján javítani lehetne a folyamaton.

  2. A változásban én semennyire sem bízom. Mert realista vagyok.
    A fizetési késedelemből adód terheket jelenleg a vállalkozások állják, többnyire a vétlen felek, ami mindenki másnak kényelmes.

    Szerintem az extra tőkeigény fele, s annak ára is simán kiküszöbölhető lenne a rendszerből, ha a törvény kimondaná, hogy a fizetési határidő maximálisan 30 nap legyen a teljesítés után. S minden nap késedelem után kötelező lenne a késedelmi kamat, melynek mértéke a teljesítés napján érvényes 30 napos bubor kétszerese lenne, mely peresítés nélkül végrehajtható lenne.

    S hogy az államot és az előfinanszírozót is helyzetbe hozzuk, minden meg nem fizetett késedelmi kamatot az állam utólag adó módjára behajthatna, egy jókora adóbüntetés kíséretében.

    1. Nem rossz gondolat, viszont ütközne egy rakás uniós irányelvbe, amelyek ellenzik, hogy ilyen mértékig beleszólása legyen az államnak a vállalkozás mindennapi pénzügyeibe, hogy még a fizetési határidőket is korlátozná…

      A másik: a késedelmi kamat nemfizetés vagy nem időben fizetés esetén a számla kiállítójának jár(na), hiszen a késedelem neki okoz kárt. Ha ezt az állam hajtaná be adók módhjára, akkor kinél is kötne ki ez a pénz???

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A honlap sütiket használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Elfogadod ezek használatát? További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezettek a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás