A vállalkozó barátja: a padló – fogtál már padlót? Ne hagyd ki!

A padló sok - különösen kezdő - vállalkozó barátja. Ez még nem a pokol, innen fel lehet állni, viszont nagyon tanulságos egy kis időt a kemény és hideg felületén eltölteni...

A vállalkozó barátja kifejezés alatt a lehető legkevesebben szokták a pofára esés tényét érteni. Az biztos, hogy a padlót testközelből érezni sosem jó jel és ritka vacak érzés. Gyakorlott és sikeres vagy sorozatban is sikeresen vállalkozók között azonban elterjedt a nézet, hogy aki legalább egyszer nem bukott meg úgy tisztességesen, az nem is igazi vállalkozó. Tényleg barátkozzon meg minden kezdő vállalkozó a gondolattal, hogy előbb vagy utóbb ő is megérzi a padló keménységét és hidegét?

 

 

A vállalkozó barátja – miért is jó megjárni a padlót?

 

A vállalkozó barátja kifejezés alatt sok mindent hallottam már emlegetni: tőkét, gazdasági konjunktúrát, mentort, befeketetőt és más ehhez hasonló, többé-kevésbé kellemes dolgot. A bukás vagy a padlófogás szavak azonban garantáltan nem voltak közte. Kivéve a már sokat tapasztalt, sikeres vén rókákat.

 

A múlt héten éppen egyikük írt egy olyan cikket a vállalkozó pokoljárásáról, ami elég nagy hullámokat vert a neten. Ő dr. Kádas Péter, aki már több céget gründolt és vitt sikerre – közben pedig volt olyan is, amivel igazán padlót fogott. Sőt az ő bevallása szerint megjárta a poklot. (A szép az, hogy ő nem a gazdasági oldalról írt, mint én a múlt héten, hanem kifejezetten az emberi oldal felől közelített. Nagyon szép, a hatalmas egókat baltával faragó cikket írt – mindenképpen érdemes az elolvasásra.)

 

Van azonban a becsapó mennykőnek egy olyan verziója is, amikor nem járod meg a poklot, mert nem dől össze a cég. Ellenben tényleg úgy érzed magad, hogy kiütöttek és megrogytál. Akár eszméletlenül el is terültél a padlón. Viszont hamar megérzed a padló kényelmetlen keménységét és minimum felfázást okozó didergető hidegét. És vagy elmenekülsz, vagy felállsz, és mész tovább. Legfeljebb okulva a K.O. pofonból, nem pont és/vagy nem egészen arra, amerre eredetileg szeretted volna.

 

De miért is állítja a legtöbb tapasztalt és sikeres vállalkozó, hogy egy vállalkozó nem is igazi vállalkozó addig, amíg testközelből nem élvezte a padló minden kényelmetlenségét? Kicsit olyan ez, mint az egyetemen, fősulin, amikor a felsőbb évesek azt állítják, nem is hallgató az, aki legalább egy vizsgán nem hasalt már el…

 

Nos, ez nem kicsit olyan, ez tökre olyan. Mert ugyanúgy, ahogyan a világot éppencsak megismerni kezdő kisgyerek sem hiszi el az anyukájának, hogy nem szabad belenyúlni a gyertyalángba, mert megégeti magát, addig úgysem hiszi el, amíg meg nem égeti magát. Az egyetemista is csak akor hiszi el, hogy nem büfészakra jár, amit mellényzsebből képes elvégezni az elődáasok közti szünetekben is, amíg egyszer legalább meg nem legyinti a pótvizsga szele. (Alkat kérdése ugyanis, hogy az éppenhogy egy ponttal a ponthatáron belülre került teszt éppenhogy görbülő eredménye is elegendő-e a bukás fenyegető rémének messzire elkerüléséhez, vagy tényleg bele is kell szaladni akár többször is a pótvizsgába, mire elhisszük, hogy itt nem elég tanulgatni, hanem tényleg tanulni kell.)

 

A padló sok - különösen kezdő - vállalkozó barátja. Ez még nem a pokol, innen fel lehet állni, viszont nagyon tanulságos egy kis időt a kemény és hideg felületén eltölteni...
A padló sok – különösen kezdő – vállalkozó barátja. Ez még nem a pokol, innen fel lehet állni, viszont nagyon tanulságos egy kis időt a kemény és hideg felületén eltölteni…

 

A vállalkozó barátja – ezért vonzó sokaknak a padló

 

Az, hogy valaki padlóra kerül, annak egy oka van: nem ismeri a játékszabályokat. Ha nem is akarja tudomásul venni azokat már az első K.O. után, akkor mág többször fog elterülni.

 

A játékszabályokkal a vállalkozás nevű játékban meg csak egy baj van: az induláskor alig-alig akadnak olyanok, akik ismerik ezeket. Ráadásul egy részük folyamatosan változik. (Például a törvények, a piac maga, hiszen az igények, a versenytársak is változnak, és akkor az iparágunk fejlődéséről még nem is beszéltem, pedig ez a most zajló digitális forradalomban hatványozottan igaz.) Csoda, ha néha megjárjuk a padlószintet is?

 

Nem, nem csoda. Az lenne a csoda, ha kihagynánk. (Keveseknek sikerült. A legtöbben a vállalkozásunk első 10 éve során bármikor megtapasztalhatjuk. Akár többször is.)

 

A padlófogásnak persze vannak különböző mértékű verziói. Hogy miért fér bele mindegyik a padlós kategóriába, ha ennyire különbözőek? Mert erre sajnos nincs egzakt mérőszám. Mégpedig azért nem, mert a padlófogás élménye egy szubjektív érzés. Lehet, hogy az, amiről az egyik vállalkozó úgy érzi, hogy egy irgalmatlan monoklival éppen most csúszik szét a padlón, a másik azt gondolná, hogy ez még simán belefér akár a mindennapos küzdelmekbe is.

 

A megítélés alapvetően attól függ, hogy ki mennyire tapasztalt, illetve hogy kinek hol van az ingerküszöbe. Az a vállalkozó ugyanis, aki világéletében küszködött vállalkozóként, napi 12-14 órákat, vagy még többet dolgozik, ehhez képest viszont épphogy csordogál valami neki a megélhetésre, egy idő után gondolhatja azt is, hogy ez a normális vállalkozói lét. Pedig nagyon nem ez.

 

Éppen ezért tettem fel még dr. Kádas Péter cikkének megjelenése előtti héten a körkérdést egy vállalkozói csoportban, hogy ki fogott már padlót, és mi volt ennek az oka. Eszméletlen mennyiségű válasz érkezett. Ha csak a fele igaz annak, amit fentebb írtam, akkor a magyar vállalkozói szcéna jó úton van – kipróbált vállalkozókból rengeteg van, és ők már elég óvatosak lesznek ahhoz, hogy sikeresek is lehessenek.

 

Úgyhogy most már be tudom mutatni a padlófogás leggyakoribb változatait, amelyekkel egy kisvállalkozó nagy valószínűség szerint találkozhat.

 

A vállalkozó barátja a társ/partner képében érkezik

 

Először is tegyünk különbséget a társ és a partner között! Az én olvasatomban társ az, akivel rendszeresen ugyanabban a vállalkozásban dolgozunk, együtt vezetjük, de minimum közösen tulajdonoljuk azt. Ezzel szemben a partner lehet akár alkalmi együttműködő fél is, akinek amúgy semmi köze a cégemhez – csak addig, amíg egy-egy projekten, akción együtt dolgozunk.

 

Nos, mindkettőt lehet olyan szerencsétlenül megválasztani, hogy padlófogás a vége.

 

Volt, akit konkrétan meglopott a társa. (Eltitkolta a közös cég bevételeinek egy részét, és azt simán zsebre vágta.) Volt olyan, akit kiszorított a társa a cégből, és gyakorlatilag az alapítónak kellett távoznia a cégből. (Rémlik, hogy Steve Jobs-ot kirúgták a saját vállalatából?) Volt, akinek a társa nem csinált semmit, viszont a vállalkozás tevékenységét szolgáló eszközök mind az ő kezében voltak. Így a vállalkozó végignézte, ahogyan a váláskor a társa lényegében kiürítette a céget (ügyféllistával együtt).

 

Együttműködő partner rossz megválasztása is lehet legalább ekkora gáz. Volt, aki olyasvalakivel lépett együttműködésre, akinek mindig is voltak simlis dolgai, csak addig jól titkolta. Persze akkor borult ki a bili, amíg futott az együttműködés – ez pedig a vállalkozó megítélését is annyira lerontotta, hogy szinte teljesen leépült az ügyfélköre.

 

Mi ebből a tanulság?

 

Szép dolog a bizalom, de még jobb az írásos megállapodás. Ez ugyanis még nem zárja ki a bizalom meglétét – a közhiedelemmel ellenétben. Csak egyértelművé teszi a szitut. Előre átgondoljátok, hogy ki mit tesz bele a cégbe, az milyen arányban van egymással, illetve akármi történik is, ki mit kap a cégből. Ha barátok vagytok, akkor is jobb, ha van ilyen megállapodás. Ez ugyanis segíthet abban is, hogy vállalkozási különválás esetén is megőrizhessétek a barátságotokat.

 

A vállalkozó barátja – vagy mégsem: amikor padlóra küld a beszállítód

 

Néha egy beszállító nem megfelelő megválasztása is okozhat olyan helyzetet, amit utólag az ellenségednek sem kívánnál. Akadt olyan vállalkozó, aki arról számolt be, hogy ő egy marketingkivitelezővel járta meg nagyon. Egy kisebb vagyont égetett el hirdetésekre, illetve kért el weboldalkészítésre – különösebb eredmény nélkül. Ez alapvetően még nem küldene egy kisvállalkozást padlóra, de egy kezdőt könnyedén.

 

Mi ebből a tanulság?

 

Először is: legyen tiszta és egyértelmű, hogy te mit vársz el a beszálltótól. Mindegy, hogy árajánlat, brief, megrendelés, tender, szerződés vagy bármilyen más forma elfogadott az iparágadban arra, hogy a beszállítód megismerje a részedről adott megbízást. A lényeg: pontosan, minél egzaktabbul legyen leírva, mit is vársz el tőle.

 

Másodszor: nézz utána a beszállítónak! Nézd meg a weboldalát, FB-oldalát, nézz utána a referenciáinak, kérdezz utána vállalkozói csoportokban azoktól, akik már dolgoztattak vele. Tudd, hogy a csilivili marketing mögött kivel is állsz szemben valójában!

 

Harmadszor: mindig köss szerződést! Bár a Ptk. szerint az elfogadott árajánlat is szerződésnek minősül, csakúgy, mint a visszaigazolt megrendelés, ilyenkor azonban jó tudni, hogy az ajánlatban, megrendelésben nem szabályozott kérdésekben az ÁSZF, az ott nem szabályozott kérdésekben a Ptk. idevágó rendelkezései az irányadóak. Azokon meg tetszés szerint el lehet vitatkozni sok esetben, mert a Ptk. helyenként megengedő szabályozást alkalmaz.

 

A vállalkozó barátja – amikor még el sem indultál, de már padlót fogsz

 

Sajnos sok vállalkozó úgy vág bele a vállalkozásba, hogy vagy nem méri fel, hogy valójában mennyi is az indulás tőkeigénye, vagy hisz némelyik marketinggurunak, amikor azt mondják, ha pénz nélkül nem tudsz vállalkozni , akkor pénzzel sem tudsz.

 

A kreativ kontroller (köz)beszól:

 

Igen, Klapka György valóban mondott ilyet, csakhogy nem árt tudni, hogy ő sem a totál nullát értette pénztelenség alatt. Hanem azt, hogy a célhoz képest kevés pénzből csinálsz valamit, amikor még nincs pénzed az álmod teljes megvalósítására. Klapka a fokozatosságra és a türelemre intett ezzel, nem pedig azt állította, hogy a sz@rból kell mindenkinek várat építeni.

 

Őszintén szólva ilyenkor garantált a padlófogás: képzeld el azt a kisvállalkozót, aki gőzerővel dolgozik, bevétele még szinte nulla, hiszen honnan lennének ügyfelei, de kiadása sem nagyon van, mert nincs miből.

 

Márpedig bevétel nincs kiadás nélkül. Click To Tweet

 

Mert akkor nem telik marketingre, ami felhajtja a vevőket, nem telik értékesítésre, ami elad. Nem telik alapanyagra, amiből eladható akármit lehetne előállítani. Ja, és vannak azonnal fizetendő összegek is. Például minden hónap végén az adó. Akkor is, ha nincs bevételed. Hát ezért nem lehet nulla, azaz 0 forintból vállalkozást indítani.

 

Aki mégis megteszi, az arra kényszerül, hogy adósságba verje magát. Vagy a családnál, barátoknál, ismerősöknél, vagy sajt magánál, mert valamilyen korábbi megtakarításából, esetleg a főállású jövedelméből tolja bele a pénzt a vállalkozásba.

 

A kreatív kontroller (köz)beszól:

 

Nem, hitelben ne reménykedjen senki, kezdő vállalkozások olyat nem kapnak. Akkor van szerencséd, ha pont olyan pályázatot írnak ki, ami vállalkozásindításra szól, és pont olyan régiójában élsz az országnak, ahol ezt igénybe is lehet venni.

 

Mi ebből a tanulság?

 

Vállalkozásindítás előtt tessék számolni! Sokat és többször. Azaz alaposan számolj ki mindent, gyűjts össze minden költségtételt és bevételi forrást, időben építsd fel, hogy ezek hogyan fognak bekövetkezni (nem minden bevételi forrás indul be rögtön az elején, illetve létezik szezonalitás is bizonyos iparágakban, amikor alapból hullámzó a bevétel).

 

A vállalkozó barátja – amikor fizetsz azért, hogy padlóra kerülj

 

Többen állítják, hogy az alkalmazott a fizetett ellenség a saját cégünkben. Ezzel személy szerint határozottan NEM értek egyet. Mégpedig azért, mert ha úgy is érzi a vállalkozó, akkor ott nem az a baj, hogy szemetek az emberek, hanem az, hogy nem jó a főnök, vagy a munkafolyamatok.

 

Ellenben ha a munkatársak motivációja, aztán a munkakedve is oda, akkor zsebbe vágó károkat okozhatnak. Selejtet gyárt szakmányban, nem veszi fel a telefont, amikor a vevő hív, meg sem mozdul, mikor ki kellene szolgálni a vevőt? Ha te ezt elnézed, és nem kezeled időben, akkor ne csodálkozz, hogy a munkatársaid valóban a fizetett ellenségeid lesznek.

 

Mi ebből a tanulság?

 

Először: tessék korrektül kidolgozni a munkafolyamataidat! Mindet. Minden lépés legyen tiszta, legyen beépítve bizonyos pontokon az ellenőrzés és a visszajelzés, hogy menet közben is lehessen korrigálni, ha kell. Ezekhez a lépésekhez rendelj kapacitást (embert, gépet, eszközt), és illetékest. Ennek alapján alakíts ki munkaköri leírásokat és szervezeti és működési szabályzatot. (Igen, az SZMSZ nem csak arra jó, hogy pusztítsuk az erdőt, hanem arra is, hogy javítsa a vállalkozásod működésének hatékonyságát.) Rendezd az illetékességi és hatásköröket.

 

Másodszor: korrekten és alaposan tanítsd be a munkatársakat! Mindenki tudja, hogy mi a dolga ától cettig.

 

Harmadszor: tűzz ki célokat a munkatársak elé! És ezeket lehetőleg két dologhoz kösd. Egyrészt a vállalkozás távlati céljaihoz, hiszen azt kell megvalósítaniuk a kollégáknak, másrészt a munkabérükhöz, de minimum a prémiumukhoz. (Persze ennél cizelláltabb fizetési rendszereket is ki lehet építeni, ráadásul a munka jellegétől, illetve az iparágtól is függ, hogy mit érdemes használni.)

 

Negyedszer: vedd tudomásul, hogy egy vállalkozás nem attól lesz családias, hogy haverkodunk azz alkalmazottakkal, hanem attól, hogy mindenki azonosul a vállalkozás értéeivel, a főnök pedig ezért tud konstruktív és innovatív vezető lenni. (A hangsúly a VEZETŐ szón van.)

 

A vállalkozó barátja – bemondásra is elér

 

Hitegetett már téged tőled rendszeresen vásárló ügyfél azzal, hogy látványosan megemeli a megrendelését a jövőben? Te pedig jól rákészültél: bővítettél, alapanyagot vásároltál, dolgoztál az előkészületeken, mint az állat.

 

Aztán egyszer csak azt mondja a vevő, hogy bocs, mégsem. Sőt esetleg az eddigi rendelési volument is felszámolja. És te ott állsz a kibővített kapacitásaiddal, a pénzed meg lekötve áll az eszközökben. A nagy ugrásra számítottál, és lett belőle a nagy zuhanás.

 

Mi ebből a tanulság?

 

Bemondásra nem fogadunk el semmit! A kedves vevő nyilatkozzon hivatalosan a tervezett bővítésről, ennek alapján dolgozz ki egy árajánlatot menetrenddel, amit ha a vevő elfogad, akkor írjatok alá minimum egy szándéknyilatkozatot, de inkább szerződést. Amelyben nem árt kikötni, hogy ha a tervezett volumenbővülés a vevő visszalépése miatt elmarad, akkor mit vállal át a vevő a már megkezdett beruházások összegéből.

 

Nem, ez nem egy elvarázsolt elképzelés. Nagyobb cégeknél bevett gyakorlat. Itt az ideje, hogy te is élj ezzel az eszközzel, hiszen mások is teljesen törvényesen használják – miért ne tehetnéd meg te is?

 

A vállalkozó barátja a legközelebbről – amikor magadat küldöd padlóra

 

Igen, ilyen is van. A vállalkozó barátja, a padló azért lesz egy időre meghitt élettered, mert te nem tudod azt sem, hogy mit csinálsz. Sajnos nagyon sok kezdő vállalkozó kezdi el úgy a működését, hogy a saját szakmájában nagyon jó – ellenben a vállalkozáshoz minimális szinten sem ért.

 

Sőt. Olyan tévhiteket hangoztat, mint például “A jó bornak nem kell cégér!”. Hát persze. Ezen vállalkozások többsége általában az egy évet sem éri meg.

 

Szerintem pedig a jó vállalkozó csak ritkán születik. (Olyan ritkán, hogy született jó vállalkozót személy szerint én mgé nem láttam.) Szerintem a jó vállalkozó az, aki nem holtig tanul, hanem azon is túl.

 

Egyszóval: tanulj! Sok pénzt fogsz spórolni és termelni si ezzel magadnak. 🙂

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást!

 

🙂 Csilla 🙂

 

Kép: pixabay.com/dfbailey

Posted on: 2018-09-14, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A honlap sütiket használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Elfogadod ezek használatát? További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezettek a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás