Bérezés – találd meg az egyensúlyt a vállalkozásod és a munkatársak között!

A bérezés lehetne nyugati színvonalú - de a jelenlegi körülmények között ez illúzió. Részben azért, mert a munkatársak sem járulnak hozzá a feltételek teljesüléséhez. Mert nem is tudnak róla.

A bérezés eléggé sarkalatos pontja egy vállalkozás működésének. A munkatársaid szempontjából azért, mert ez adja az egzisztenciájukat (legalábbis a legtöbbjüknél döntő mértékben). Neked pedig azért, mert a vállalkozásod egyik legjelentősebb költségtényezője a munkabér és közterhei. A mostani bérviták kapcsán elmerengtem, hogy miért érzik a helyzetüket méltatlannak a munkatársak, és miért értek a munkaadók (legalábbis a kkv-k) a teljesítőképességük határára.

 

 

Bérezés – ahogyan a közvélemény érzékeli

 

A bérezés általános megítélése sosem volt különösebben jó Magyarországon, és ennek megvannak a társadalmi és gazdasági hagyományai is.

 

A gazdasági hagyomány az, hogy a munkavállalót nem fizetjük meg. A szocializmusban azért, mert ezek mellett számos egyéb juttatást kapott az állampolgár (például olcsó panellakást), később pedig azért, mert gyakorlatilag ez jelentette az egyetlen versenyelőnyt a régióban Magyarország számára, ha a mindenkori kormányzatok számára oly kedves multikat kellett ide vonzani az országba.

 

A társadalmi hagyomány meg az volt (és a mai napig is az), hogy a munkavállaló szemszögéből ítéljük meg a bérszínvonal elégségességét. Ezen nem is nagyon lehet csodálkozni, hiszen az ország lakosságának döntő többsége bérből és fizetésből élő alkalmazott. Vagyis az az uralkodó szemlélet, amit ők gondolnak a kérdésben.

 

A bérezés lehetne nyugati színvonalú - de a jelenlegi körülmények között ez illúzió. Részben azért, mert a munkatársak sem járulnak hozzá a feltételek teljesüléséhez. Mert nem is tudnak róla.
A bérezés lehetne nyugati színvonalú – de a jelenlegi körülmények között ez illúzió. Részben azért, mert a munkatársak sem járulnak hozzá a feltételek teljesüléséhez. Mert nem is tudnak róla.

 

Ami súlyos baki a bérezés fennálló szemléletében

 

Van egy néhány, úgyhogy készíts be kávét és sütit az olvasáshoz.

 

A gazdasági hagyománynak az a következménye, hogy ez a körülmény – legalábbis részben – hozzájárult ahhoz, hogy konzerválja a magyar kkv-k termelékenységének színvonalát. Pontosabban azt a színvonalat, ami az általunk előszeretettel irigyelt bérszínvonalú nyugati országok szintjéhez képest egy vicc. Lehet, hogy vágyunk az ottani bérszínvonalra, de még nem láttam szakszervezeti tüntetésen azt a transzparenst, amin a dolgozók a termelékenység, a hatékonyság növelését kérték volna számon a munkáltatójukon és/vagy a magyar államon.

 

Pedig jó, ha minden magyar munkavállaló tudja:

 

az áhított-istenített nyugati bérszínvonal egyik fedezete (mégpedig a legfontosabb fedezete!) a termelékenység. Click To Tweet

 

Termelékenység fogalma

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint termelékeny minden

olyan eszköz, szervezet, tevékenység, folyamat, amely megfelelő (tervszerűen megszabott) mértékben termelni képes

A meghatározásban kiemelt figyelmet érdemes szentelni a "tervszerűen megszabott mértékben" kifejezés. 

 

Mivel azonban a vállalkozások eddig nem voltak rákényszerítve arra, hogy termelékenyek legyenek, elmaradtak a termelékenységet elősegítő beruházások. (Még mindig egyszerűbb volt embert felvenni, mint egy nagyobb beruházást kigazdálkodni, vagy éppen az arra felvett hitel törlesztő részleteit kitermelni.)

 

A szitu, amiben most vagyunk, az a rókafogta csuka esete, amolyan lefelé húzó spirál. Mivel minden növekedés alapja mindig is az élő munka volt Magyarországon (hagyomány szerint), így a vállalkozások nem váltak igazán termelékennyé – inkább a munkaerőt zsarolták a végsőkig a növekedés elérésére, esetleg még marketinget vetettek be, de a vállalkozásuk igazán soha nem vált termelékennyé.

 

Néhány szó a termelékenységről, csak hogy értsd, miért érdekes ez a bérezés oldaláról

 

Ennek bebizonyításához nem is kell sok. Előszeretettel alkalmazom erre a célra Polló László, az EffectSys tulajdonosának módszerét. (Laci a másik kedves konkurenciám, akivel nagyon jóízűeket tudunk szakmázni, és bár az élet más területein messze nem értünk egyet, a minket is kontrolling összehoz. 🙂 )

 

Laci módszere szerint az egy főre eső megtermelt értéktöbblet (más néven hozzáadott érték) vizsgálatával egyértelműen kideríthető, hogy egy vállalkozás termelékeny-e.

 

Hozzáadott érték fogalma

A hozzáadott érték az az érték, amit az adott termékben, szolgáltatásban kizárólag a vállalkozás állít elő.

Vagyis a termék- és/vagy szolgáltatáselőállításhoz szükséges beáramló termékek/szolgáltatások/alvállalkozói teljesítmények értéke NÉLKÜL számított termék- vagy szolgáltatásérték.

Néhány példa:

  • kereskedelmi árukészletek értékesítésénél az áru ára mínusz az ELÁBÉ (eladott áruk beszerzési értéke, azaz amennyiért beszereztem az eladot terméket).
  • egy varroda készruhákat állít elő, ekkor a készruha ára mínusz a felhasznált textil, cérna és gomb, cippzár értéke.
  • egy fodrászszolgáltatás hozzáadott értékét a hajvágás, -festés, -szárítás ára és a felhasznált anyagok különbsége adja. (Ez esetben a leghangsúlyosabb különbséget a fodrász tudása adja, hiszen mi is befesthetnénk magunknak a hajunkat, le is vághatnánk, de valószínűleg olyan is lenne.)

 

Vagyis a vállalkozás alatt egy év (hónap) alatt megtermelt hozzáadott értéket elosztom a vállalkozás dolgozóinak számával (igen, nemcsak a termelő munkaerőével, hanem a főnökével és a titkárnőével is!), akkor tudom, hogy egy munkatársnak mekkora értéket kell megtermelnie a vállalkozás jelenlegi nyereségszintjének biztosításához.

 

OK, de mihez kezdjünk a termelékenységi adattal?

 

Önmagában semmihez, mert nincs mihez mérni. Ezzel a hozzáadott érték kontra összlétszám alapon kiszámított termelékenységi mutatóval önmagában még tudsz mit kezdeni. Kell valami, amihez képest mérheted a VÁLTOZÁSÁT.

 

Ez az a pont, ahol szeretnék visszautalni a termelékenység definíciójában szereplő “tervszerűen megszabott mértékben” kifejezésre! Mert ez lesz a lényeg. Legyen terved! Tervezd a termelékenységedet is! Mérd a változását! Különösen egy-egy beruházás, fejlesztés után. Hiszen tudnod kell, hogy a beruházásba ölt összegek hogyan térülnek meg. Erre pedig a termelékenység javulása nagyszerű információval szolgálhat.

 

Ezen kívül pedig nemcsak a tervhez képest mérheted a termelékenység változását. Hanem egy-egy időszak elején és végén is. Ezt meg azért jó, ha tudod, hogy lásd, mit értél el. Valójában és ténylegesen javítottál-e a teljesítményeden, vagy ehhez az erőid, erőforrásaid – köztük a munkatársaid – végleges (végletes?) megfeszítése, kifacsarása kellett?

 

Amit jó lenne, ha a társadalom is tudomásul venne

 

Ha innen nézzük a dolgot, akkor a munkatársaknak sem árt tudniuk, hogy hogyan is működik egy vállalkozás, hogyan is van fedezet minden hónapban az ő bérükre – és hogyan kellene, hogy legyen fedezet az általuk annyira megkívánt magasabb bérekre.

 

Az, hogy egy vállalkozó munkatársat vesz fel, azt jelenti, hogy a vállalkozásnak nemcsak azt kell előállítania, pénzben kitermelnie, amit a munkatárs minden hónap 5-én a számláján talál. Hanem ennek közterheit is. Nem, nemcsak a bruttó, azaz az adó tartozik ide, hanem gyakorlatilag csillió jogcímen beszedett ezernyi kisebb-nagyobb tétel. OK, a jelenlegi kormány csökkentette az SZJA-t (jelentősen), kivezette az egészségügyi hozzájárulási adót, amik jelentős csökkentésnek számítanak. cserébe azonban bevezetett másik ezernyi kisadót, amivel mindezt visszaszedte (az államháztartásnak fenntarthatónak kell lennie, még ha nem is nullszaldósnak). Ez még mindig azt jelenti, hogy az adóék bőven 70% felett van – azaz gyakorlatilag a bruttó bért még egyszer ki kell tudnia termelni a munkatársnak.

 

És akkor még csak ott tartunk, hogy ő ki van fizetve. A beszállítók, a rezsi, az árukészlet, az adók, a biztosítás stb. még nincs. Pedig azt is kell, különben nincs cég, mert sok esetben nem működhet ezek nélkül a cég. Például kell valaki, aki képes elvezetni a céget – vagyis ki kell termelni a főnök bérét is. (Arról nem is beszélve, hogy a főnök is dolgozik, olyasmit végez el, amire a többi munkatárs nem képes.) Ahogyan a titkárnőét is. Meg a könyvelő díját. (Lehet ugyan könyvelő nélkül működni, de amikor az adóhivatali ellenőrzés emiatt olyan szabálytalanságokat állapít meg, amikért egyből bevonják az adószámot, és ezzel a működést teszik lehetetlenné, mindjárt megéri a könyvelő árát is kitermelni.)

 

Ez azt jelenti, hogy a termelő munkavállaló munkájának annyira hatékonynak, termelékenynek kell lennie, hogy nem elég csak a saját bérét és közterheit kitermelnie, hanem akkor jó, ha ezt – iparágtól függően – 1,5-szeres, de akár 2,5-szeres szorzóval teszi. El lehet képzelni, hogy ezt csak simán az emberi teljesítőképesség határainak feszegetésével milyen nehéz elérni. (Ezért érzi úgy a magyar munkavállalók többsége, hogy lóg a belük, ha olyan cégnél dolgoznak, amelyik nemcsak vegetál, hanem még nyereséges is tud lenni. Esetleg nem kicsit, hanem nagyon.)

 

Most akkor képzeld el, hogy más cégekkel próbálod vállalkozóként tartani a versenyt – akik azonban mindenféle hatékonysági intézkedést vezettek be:

 

  • amit csak lehet, automatizáltak – pl. nem Micike pötyög be minden levelet egyenként a szövegszerkesztőbe és ad fel a postára, hanem CRM vagy hírlevélküldő rendszeren keresztül küldik szét egy automatizált értékesítési folyamat részeként a vásárlás után a köszönő leveleket – alig pár forintért levelenként (ma már egy sima postai levél feladása is 150 Ft körül van).
  • amit csak lehet, gépesítettek – pl. Józsi nem prüntyög fél órát a kalapáccsal meg a szöggel, amiből legalább húszat szétszór, mire mindenhová beüti a szöget, hanem szögbelövővel ugyanezt a melót elintézi 10 perc alatt. Mindenre van szerszám, amivel gyorsabban, szebben, jobban lehet dolgozni.
  • amit csak lehet, sztenderd folyamatokba rendeztek – pl. a léggömbhámozó gyártási folyamata a beszerzéstől az anyagkiadáson át az esztergáláson keresztül a kész léggömbhámozó kiszállításáig mind normázva van, pontos lépésekre bontva és a lépések tartalma is tűpontosan meghatározva. Így mindenki tudja, mi mi után következik, kinek mi a dolga és azt hogyan kell csinálnia ahhoz, hogy az ezermilliomodik léggömbhámozó is ugyanolyan minőségű legyen, mint a mintadarab.
  • amit csak lehet, mérnek és ez alapján ellenőriznek, így még a nagyobb hibák keletkezése előtt bele tudnak nyúlni a folyamatokba – ahogy Galilei is mondta, mindent mérj, amit nem tudsz mérni, azt meg találd ki, hogy teheted mérhetővé. Egyrészt azért, mert ez a folyamaton tartja a fókuszt, másrészt azért, mert így folyamatosan van visszajelzésed arról, mennyire jól, eredményesen dolgozol – ez pedig mindig jó hatással van a minőségre (kevesebb a selejt, az anyagveszteség, kisebb a költség).

 

A magyar kkv-knál mindezekből három dolog nagyon hiányzik:

 

  • a folyamatok állandó javítása és felülvizsgálata
  • a beruházások, a modern eszközök használata
  • a mérés beépítése a folyamatokba.

 

Kisebb cégeknél még a negyedik is hiányzik, nem véletlen, hogy ilyen sok az elnyűtt, kiidegelt, halálfáradt és túlhajtott kisvállalkozó.

 

Bérezés és termelékenység – kinek mit kell ehhez tennie? 

 

Tehát ahhoz, hogy a nyugati színvonalú bérezés ne csak álom legyen, mindenkinek meg kell tennie a magáét. A vállalkozóknak végre gatyába kellene rázniuk a cégüket ától cettig, a munkatársaknak pedig be kellene tartaniuk a megtervezett, hatékonyságot célzó folyamatokat, hogy ki tudják termelni az álombérük fedezetét.

 

Sajnos a dolog úgy áll, hogy nem az inunk szakadtából kell dolgozni, hanem hatékonyan. Ez némi átállást igényel a magyar munkavállalóktól is. Most úgy érzik, hogy mindent megtesznek, és kihajtják a belüket (legtöbbször tényleg), és mégsem keresnek ezzel arányosan. Rossz hír, hogy nem is fognak, amíg “csak” inuk szakadtából dolgoznak – és nem okosan, hatékonyan, termelékenyen.

 

Ehhez az kell, hogy a vállalkozók biztosítsák ennek feltételeit cégen belül, a munkatársak pedig dolgozzanak másképp: tartsák be azt a munkamenetet, előírást, munkamódszert, amit a vállalkozó ennek érdekében előír.

 

…és még valami, ami a szuper bérezés feltétele

 

Az a helyzet, hogy ez a fajta változás nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Jelenleg sok mindent meg tudnak tenni a magyar kkv-k maguk is a termelékenység érdekében – ez az ő felelősségük. Más dolgokhoz azonban szükségeltetne némi tőkeerő is, ami – éppen a nem hatékony működés miatt – nem igazán áll a kkv-k rendelkezésére.

 

Ha ezen a folyamaton némileg gyorsítani akarunk, akkor állami segítség is kell a dologhoz. Annál is inkább, mert ma a magyar kkv-k termelik meg – még ilyen körülmények között is – a magyar gazdaság GDP-jének kb. 70-80%-át. (Mikor hogy.) Már csak ezért is felfoghatatlan számomra, hogy a multikat számolatlan állami támogatással, stratégiai együttműködésekkel és adókedvezményekkel tolja meg a mindenkori kormányzat (pártállástól függetlenül), és nem a GDP döntő részét kitermelő magyar kkv-kat.

 

Az állami támogatás bizonyos szempontból megvalósult. Ennek egyik megnyilvánulás – hangozzék bármilyen furcsán is – a minimálbér és a garantált bérminimum folyamatos, ámde a kormány részéről egyoldalú emelése. A kormány ugyanis ezzel a lépéssel akarja kikényszeríteni a vállalkozók részéről a hatékonysági intézkedéseket és a termelékenység növelését. Különben nincs fedezet a bérnövekedésre.

 

Az egy másik történet, hogy ez is féloldalasan valósult ám meg. Hiszen mi volt a magyar kkv-k első reakciója a minimálbér-emelésre? Részmunkaidőben foglalkoztatták tovább a munkatársaikat, így a bértömeg nem változott. Vagyis a termelékenység nem igazán nőtt.

 

A másik ilyen – eddig gyenge hatású – kísérlet az MNB nullás hitelprogramja volt. Ez jó, csak kevés. Ahhoz, hogy jó hatásfokú legyen egy ilyen intézkedés, sokkal nagyobb tőkének kellene kiáramlania, és sokkal szorosabban ellenőrizni azt, hogy valóban termelékenységnövelésre fordították-e azt a cégek. Lehet, hogy egyenesen el is tudna szállni az életszínvonal, ha csak a stadionpénzek felét ilyesmire irányítanák át. Lenne nemzeti elrugaszkodás, az biztos. Természetesen mindezt szigorúan ellenőrzött feltételek között, a részeredmények felmutatása, igazolt bemutatása után folyósítva a következő részletet.

 

A lényeg: tegye meg mindenki a magáét az ügy érdekében. Ha nyugati színvonalú bérezés a nagy cél, akkor ez tulajdonképpen közös érdek: a munkatársaknak azért, hogy javuljanak az egzisztenciális kilátásaik, a vállalkozóknak meg azért, mert a termelékenység MINDIG eredményjavulással jár együtt – én még nem láttam olyan vállalkozót, aki lemondott volna a nyereségéről.

 

Úgyhogy működjetek együtt – munkatársak és vállalkozók. Nézzük, mi sül ki belőle!

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást! 

🙂 Csilla 🙂 

error
Posted on: 2019-03-12, by :

1 thought on “Bérezés – találd meg az egyensúlyt a vállalkozásod és a munkatársak között!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A honlap sütiket használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Elfogadod ezek használatát? További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezettek a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás