Üzleti együttműködés – kinek éri meg, és mikor éri meg?

Az üzleti együttműködés nemcsak nemes dolog lehet, hanem kifejezetten kifizetődő is. Minden fél számára - de csak ha jól csinálod. Tudod, hogyan csináld jól?

Az üzleti együttműködés olyasmi, amiről sok jót lehet elmondani. Hasznos, pénzt termelő, értéket is adhat akár a tágabb közönségnek, esetleg az egész társadalomnak is, kapcsolatokat épít – ha jól csinálják. Ellenkező esetben ugyanis több kárt okoz, mint hasznot, és akár évekig húzódó pereskedéssel is járhat. Mi is ez az intézmény tulajdonképpen – és legfőképpen: hogyan érdemes ezt csinálni?

 

 

Üzleti együttműködés – mi a rozmaringos kakukkfütty az?

 

Az üzleti együttműködés

 

egy olyan intézmény, amely millió (jogi) formát ölthet, mindegyik megjelenési formában közös momentum azonban, hogy alapvetően a felek kölcsönös üzleti hasznának elérése a célja. Click To Tweet

 

Mi ebből a lényeg?

 

  • sokféleképpen lehet megvalósítani – tehát van választék bőven (erre később még visszatérünk)
  • kölcsönösségen alapul – azaz egyenrangú felek megállapodása és közreműködése révén valósul meg
  • üzleti haszon elérése a cél – azaz a feleknek úgy kell kiszállniuk az együttműködésből, hogy mindannyian úgy érezzék, win-win szituban voltak egymással, valamint mindnyájan elérték az üzletileg számukra előnyös eredményt (és ez korántsem biztos, hogy mindig csak anyagi eredményt jelent).

 

Mi következik ebből?

 

  1. jól ki kell találni, hogy ez ezermillióféle együttműködési formából az adott projektben a résztvevő feleknek melyik a legelőnyösebb. A projekt méretétől (és anyagi terheitől, kockázataitól függően) érdemes ezért akár megfelelő tanácsadót is bevonni ennek kiötlésébe.
  2. az üzleti együttműködés minden érdekelt féltől munka-, tőke-, tudás- és időbefektetést követel meg. Mindenki tegye hozzá a tőle telhető legjobb formáját ezek közül bármelyikben, és akkor nem lesz gond. Ezeket a vállalásokat persze nem árt előre tisztázni, így mindenki tudja, mi a dolga – de azt is, hogy mit várhat el joggal a másiktól.
  3. az együttműködés akkor együtt működés, ha van kielégítő eredménye – együttesen is, de külön-külön is. (Na, ezért nem egyszerű jó együttműködést összehozni.)

 

Az üzleti együttműködés nemcsak nemes dolog lehet, hanem kifejezetten kifizetődő is. Minden fél számára - de csak ha jól csinálod. Tudod, hogyan csináld jól?
Az üzleti együttműködés nemcsak nemes dolog lehet, hanem kifejezetten kifizetődő is. Minden fél számára – de csak ha jól csinálod. Tudod, hogyan csináld jól?

 

Hányféle üzleti együttműködés lehetséges?

 

Mint említettem, millióféle. A leggyakoribbakat szedtem most össze.

 

#1 – Beszállítói/(al)vállalkozói szerződés

 

Igen, ez is üzleti együttműködés. Annak minden kritériumát hozza ugyanis. És igen, változatlanul fenntartom, hogy akármennyire is a megbízónál van a pénz, az ilyen megállapodások is egyenrangú felek között köttetnek. (A Ptk. szerint legalábbis mindenféleképpen – és kik vagyunk mi, hogy ellent merjünk mondani a Polgári Törvénykönyvnek? 🙂 )

 

A beszállítói/vállalkozói szerződésen alapuló üzleti együttműködés kapcsán egy ponton szokott megcsúszni a történet: a szerződésben valamelyik (vagy mindkét) félnek hiányosan rögzítették a kötelezettségeit. Gyakran futok olyan esetekbe, amikor az okozza a vitát, hogy kinek mit kellett volna teljesítenie, mikorra, mennyit, milyen feltételek mellett, milyen minőségben stb. Ha ilyen vita merül fel, annak legtöbbször az az oka, hogy a szerződési feltételek, a felekre vonatkozó kötelezettségek nem lettek elég egyértelműen meghatározva. Ilyenkor az egyik fél így értelmezi a dolgot, a másik meg úgy – és a szerződés értelmezése kisebb hitvitává alakul át.

 

Hogy ez elkerülhető legyen, használhattok sablonszerződéseket, de minden feltétel legyen benne rögzítve, amelyet bármelyik fél lényegesnek tart – persze olyan formában, ami a másik fél számára is elfogadható.

 

#2 – Stratégiai együttműködés

 

Előfordulhat, hogy akár egy beszállítói viszony is kinövi magát alkalmi megbízásból stratégiai partnerséggé. (Erről egyébként írtam már korábban, hogy miért is éri ez meg pénzügyileg.)

 

És lehet egészen más töltete is a dolognak: amikor a konkurensek között köttetik ilyen megállapodás. (Erről is írtam már korábban.)

 

A lényeg azonban bármelyik esetben is az, hogy az együttműködés hosszú távra szól – azaz baromira nem mindegy, hogy milyen keretek között dolgoztok együtt évekig, akár évtizedekig. (Az autóiparban például legendás volt a Ford autógyár és a Firestone gumigyártó beszállítói együttműködése – amely 102 évig tartott. Ez volt az autóipar leghosszabb beszállítói partnersége. Azóta a Bosch és a Daimler kapcsolata vette át a vezetést, hiszen a két stuttgarti cég már az 1800-as évek vége óta együttműködik.)

 

Ez az a kapcsolat, amelynek állandóságra, tehát keretre van szüksége. A keret változatlan (legalábbis sokáig az), az apró, operatív részletek (mint például az árak) változnak – általában évente. Ezért szokás ilyen együttműködések során úgy nevezett keretszerződéseket kötni, amelyekben az alapfeltételeket rögzítik, majd minden évben újratárgyalják az operatív részleteket (például bizonyos költségek megosztását, viselését, közös fejlesztések, projektek lebonyolítását, árakat), és az ezekről született megállapodások az alapszerződés részét képezik – csak éppen meghatározott időpontig (általában az év végéig) maradnak érvényben.

 

#3 – Projektjellegű együttműködések

 

Ez talán a legelterjedtebb a magyar kisvállalkozók között. A Facebookon nincs olyan vállalkozói csoport, ahol napjában ne lenne legalább egy ilyen együttműködést kereső poszt.

 

A projektjellegű együttműködések jellemzője, hogy amint a nevük is mutatja, viszonylag rövidebb távúak, alapvetően lazábbak, amolyan “rakjuk össze, amink van” típusú közös munkák. Persze ennek is vannak különféle típusai, itt most csak a leggyakoribbakat sorolom fel:

 

  • affiliate (jutalékos) rendszerű értékesítés – főleg online
  • barter
  • közös kampányok – ahol közös csomagokat és/vagy közösen kifejlesztett termékeket értékesítenek a felek

 

A legnagyobb baki ezen együttműködések esetében, hogy

 

  • már a partnerkeresés időszakában sem határozza meg a projektgazda egyértelműen a feltételeket
  • utána pedig nem foglalják írásba a megállapodást – nem is kell feltétlenül szerződést írni róla, elég lenne akár az is, hogy több e-mail váltásával tisztázzák a felek a feltételeket. (Az már írásos nyom, és kideríthető belőle az is, hogy minden érdekelt fél egyetértésével születtek-e a feltételek.)

 

Miért éri meg ezeket az együttműködéseket alkalmazni?

 

Azért, mert ezek – éppen jellegük miatt – már rövid távon is mérhető eredményt produkálnak.

 

Az affiliate is a legtöbb esetben kampányokhoz igazodik – vagy ha a partner is akar keresni rajta, akkor ő is kampányol. Magyarul nemcsak a te erőforrásaidat ölöd a forgalmad felpörgetésébe, megoszlanak a terhek. (Igaz, a bevétel is, hiszen egy részét odaadod jutalékként a partnernek. Ezt kell jól kiszámolni a partnerprogram elindítása előtt, hogy mikor éri meg: hány vevőt kell hoznia a partnernek ahhoz, hogy mindenki jól járjon – te pedig bőven ki tudd gazdálkodni a partner jutalékát.)

 

A barter egyértelműen pénzkímélő megoldás, jót tesz a likviditásnak, hiszen pénz nem forog. (Az ügylet értékét ilyenkor a munka- vagy a termékfedezet biztosítja.) Arra azonban vigyázzatok, hogy mivel áruk, szolgáltatások cserélnek gazdát – megegyezés alapján azonos értékben -, így a barterügylet is ÁFA-köteles! Vagyis számlát kell kiállítani róla (ugyanúgy nettó értéken plusz az ÁFA-val), csak a fizetési módnál kell beírni a számlára azt, hogy barter (illetve hivatkozni a megjegyzés rovatban a bartermegállapodásra, szerződésre, vagy ha már tudod, akkor a partner barterszámlájának a számára).

 

A közös termékek, csomagok, kampányok is igazából ott produkálják a pénzügyi hasznot, ahol az affiliate is: megoszlanak a bevétel szerzéséhez szükséges költségek, erőforrások. Annyival azonban jobb a helyzet, hogy itt nem kell jutalékot fizetned, vagyis azt a költséget is megspórolhatod.

 

A kreatív kontroller (köz)beszól:

 

Aki ismer, az tudja, hogy én mániákus együttműködő vagyok. Ennek a tulajdonságomnak tavaly nyáron a Gáspár Katival közösen tartott vállalkozói napközik (két szakértős személyes konzultációk) voltak a legszebb példái. Az idén pedig szintet lépünk: a weboldal még születőben, ez még amolyan zigóta állapot, tehát úgy tessék nézni. De nagyot dobunk, akárki meglátja!

 

Üzleti együttműködések – kinek éri meg?

 

Csakis annak, aki már a megállapodás és a partnerkeresés előtt számol. Minden ilyesmit érdemes külön kicsike vállalkozásként, vagy legalábbis projektként értelmezni, és önállóan is kiszámolni, hogy “megáll-e a saját lábán”, el tudja-e tartani önmagát. (Ha nem, akkor valamelyik másik bevételi forrásod fog erre dolgozni, ami csak elkeni a veszteséget.)

 

Azonban nemcsak azt érdemes már jó előre végigszámolni, hogy mikor éri meg, és hogy mennyit kell így értékesíteni ahhoz, hogy bejöjjön az együttműködés ára. Hanem az együttműködő partnerekkel (beszállítókkal, alvállalkozókkal, egyéb partnerekkel) szemben támasztott követelményeket is le kell fektetni. Csak olyanokkal dolgozz együtt – akár rövid, akár hosszú távon -, akik képesek érdemben hozzájárulni ahhoz, hogy a célod abban a minőségben, abban a mennyiségben, olyan kimenettel valósuljon meg, ahogyan te azt elképzelted – ahogyan neked az márka-, stratégiai és pénzügyi szempontból megéri.

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást!

 

🙂 Csilla 🙂

error
Posted on: 2019-04-25, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A honlap sütiket használ a jobb felhasználói élmény érdekében. Elfogadod ezek használatát? További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezettek a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra kattintasz, azzal elfogadod a sütik használatát.

Bezárás