Vállalkozások és a növekedési kényszer – muszáj ezt?

Vállalkozások és a növekedési kényszer - lehet, hogy tudsz te jobbat is!

A vállalkozások és a növekedési kényszer kb. azóta elválaszthatatlan fogalmak, mióta létezik a szabadversenyes kapitalizmus. A héten a Virtuális cukrászdámban időnként parázs vita folyt arról, hogy mindenáron kell-e növekednie egy vállalkozásnak, vagy elég egy bizonyos szintig eljutnia. Ahogyan arról is, hogy egy vállalkozás eredményessége biztos-e, hogy mindig csak különféle növekedési mutatókkal fejezhető ki, mérhető – és ítélhető meg. Egy biztos, a válasz nem egyszerű ügy. Ezért kell hozzá minimum egy blogposzt.

 

 

Vállalkozások és a növekedési kényszer – miről is beszélünk?

 

A vállalkozások és a növekedési kényszer kapcsán talán az egyik legelterjedtebb mondat az üzlet bölcsőjéből, Amerikából származik. Eszerint:

 

Növekedsz, vagy meghalsz. Click To Tweet

 

Ez jól le is írja, miről is van szó: a nagyhal mindig megeszi a kishalat. Ez a fajta üzleti mentalitás elég mélyen gyökerezik, hiszen a szabadversenyes kapitalizmus idején, amikor még nem léteztek állami piacszabályozó mechanizmusok, ez valóban így is volt. Öldöklő harc folyt, hogy kinek sikerül nagyobbra nőnie – nehogy megegye a másik.

 

Aztán pont ezért jöttek a piaci szabályozások állami oldalról, mert belátták, hogy a piacon pont nem jó az, ha úgy működik a rendszer, mint a Hegylakó című filmben (“Csak egy maradhat!”). Megszülettek a monopóliumellenes szabályozások – a szemlélet, miszerint növekedni márpedig muszáj, különben meghalsz, maradt.

 

Hogy egy másik klasszikust idézzek: de miéééééééért?

 

Az ok egyszerű: mert az egész piaci berendezkedés azt díjazta, ha folyamatos a növekedés. Merthogy az a tőzsdei működésen alapult. A részvényeseknek meg az volt az alapelvárása, hogy egyre több és több legyen a részvényhozam, meg az osztalék. Beszélhetnénk itt most még a gazdasági ciklusokról, és más közgazdasági finomságokról is, de a lényeg változatlan marad:

 

a gazdaságot mindig is az emberi többrevágyás hajtotta. Click To Tweet

 

(Egyesek szerint ezzel a kifejezéssel eufemizáljuk a kapzsiság szót.)

 

Magyarul ha nem növekedsz, akkor nem leszek elég vonzó a részvényeseknek, befektetőknek, és ki fogják vonni a tőkéjüket, nem fog kelleni a kutyának sem a cég.

 

A XXI. században azonban eljöve a nagy kérdés:

 

biztos, hogy a növekedéstől lesz vonzó egy vállalkozás? Click To Tweet

 

 

Vállalkozások és a növekedési kényszer - lehet, hogy tudsz te jobbat is!
Vállalkozások és a növekedési kényszer – lehet, hogy tudsz te jobbat is!

 

Vállalkozások és a növekedési kényszer – mikor indokolt?

 

Van az a szitu, amikor a növekedés nagyon is indokolt dolog. Egyszerűen azért, mert a vállalkozás életben maradásához, megszilárdulásához ez kell – abban a helyzetben tényleg igaz a tételmondat: növekedsz, vagy meghalsz.

 

Melyek lehetnek ilyen szituációk?

 

Induló vállalkozások növekedési kényszere

 

Tipikusan ilyen az induló vállalkozások helyzete. Amikor még szinte semmi sincs, csak a kiadások, meg a termék, cserébe azonban még egy ügyfél sem, akkor a vállalkozás túlélésének feltétele, hogy megnőjön. Legalább akkorára, hogy

 

  • elérjen egy többé-kevésbé gazdaságos üzemméretet
  • megtérüljön a befektetett induló tőke
  • legyen akkora stabil vevőköre, ami biztosítja a működést.

 

És akkor még nem fejlődött, csak ledolgozta a kezdeti hátrányt, amit az induló tőke mínusza jelent.

 

Az új üzletágak növekedési kényszere

 

A másik ilyen helyzet, amikor a vállalkozás új üzletágat épít ki. Ez némileg hasonlít az induló vállalkozások kiindulási szitujára, egy fokkal mégis könnyebb. Hiszen ott van már a stabilan működő eredeti üzletág, ami az újat “eltartja” addig, amíg nem stabilizálódik.

 

És itt van a csapda is a helyzetben.

 

Mert nagyon könnyű rászokni arra, hogy a másik, már jövedelmező üzletág elfedi az új hiányosságait, bakijait – veszteségeit. Erre találták ki a profitcenter intézményét.

 

A lényege, hogy az üzletágak bizonyos mértékig úgy működnek (pénzügyi szempontból) a vállalkozáson belül, mint különálló, önálló cégek. Így pontosan ki lehet mutatni és követni, melyik üzletág mennyit hozott, mekkora költséggel termel – és melyik milyen jövedelmezőséggel működik.

 

Láttam már ugyanis olyan üzletágat, ami nyereséget termelt ugyan, de amikor a jövedelmezőséget is kiszámoltuk, hamar rájöttünk, hogy túl nagy erőforrás felhasználás árán termelte meg a nyereséget. Ha ezeket az erőket a tulajdonos a már jól működő üzletágba csatornázta volna, piacot is robbanthatott volna. Ezért az üzletág felszámolása mellett döntött – a nyereség ellenére is.

 

Az új piacok meghódításának növekedési kényszere

 

Amikor egy vállalkozás úgy dönt, hogy márpedig új piacra lép (pl. külföldön), akkor megint csak van egy, az induláshoz nagyon hasonló alaphelyzet. Újabb tőkebefektetés, újabb stabilizáció – ráadásul egy olyan piacon, amelyikről remélhetőleg a megelőző piackutatásnak, validálásnak köszönhetően sokat tud – tapasztalata azonban még nincs vele.

 

A tapasztalat viszont egy dolog – a kulturális eltérések azonban kifejezetten kockázatot is jelenthetnek. Vagyis nemcsak a fentebb már említett megtérülés – stabil vevőkör – gazdaságos üzemméret szentháromságra kell figyelni, hanem arra is, hogy ennek a fajta bizonytalanságnak beárazzuk a terveinkben a kockázatát.

 

A startup-ok növekedési kényszere

 

Itt egy kicsit megállnék, hogy kényszerű-e egy startup esetében a növekedés. Hiszen a startup-nak éppen az a lényege, hogy relatíve gyorsan, egy jó nagy piacot megcélozva ér el látványos növekedést. (Ehhez a látványos, és nagy léptékű ugráshoz kell a befektetők pénze. Ekkora ugrásra egy cég sem tudna elég gyorsan magától ennyi pénzt kitermelni.)

 

A startup-oknak tehát az üzlet stratégiájuk része a növekedés. (Nem kicsi. Naaaaaaagy növekedés.) Amitől ez kényszer lesz/lehet, az a befektető. A befektető ugyanis – csakúgy, mint a részvényes a részvényesi gyűlésen – apróra számon fogja kérni, ha mégsem hozza azt a növekedési ütemet – és ezzel persze a bevételeket, megtérülést, nyereséget is -, amit a tervekben ígértek a startupperek.

 

A szindikátusi szerződésben pedig a befektetők igen kemény feltételeket tudnak megszabni. Néhány startupper tudja róla mesélni, hogy egy-egy ilyen szerződési pont miatt miért is találta magát egy szép napon a saját alapítású cégén kívül… (Persze ehhez az is kellett, hogy az alapító ne teljesítse a rá eső vállalásokat, vagyis a befektetőnek volt mibe belekötnie. A lényeg az, hogy ami egy normál vállalkozásban hiba, és max a piac büntet érte, de talpra lehet belőle állni, az egy startup befektetője számára büntetendő – és pont elég indok arra, hogy kitegye az alapítót a cégből.)

 

Szóval van ott kényszer, csak másfelől.

 

A mélypont növekedési kényszere

 

A mélyponton lévő vállalkozások és a növekedési kényszer valóban arra fut ki, hogy növekedsz, vagy meghalsz. Ezek azok a cégek, amelyekről sokan állítják, hogy már az utolsókat rúgják – mégis van még bennük annyi tartalék és potenciál, hogy talpra lehet őket állítani. Ehhez azonban az kell, hogy újra növekedésnek induljanak.

 

Vagyis ezek a cégek egyszer már növekedtek – csak valamiért azt is elveszítették, amit addig elértek. Piacot, vevőkört, értékes munkatársat (kulcsembert), likviditást, akármit. Emiatt pedig a létüket fenyegető, kritikus helyzetbe sodródtak. (Akár csődközeli állapotban is lehetnek.)

 

Erre mondják, hogy innen szép a győzelem.

 

A győzelemhez meg az kell, hogy abból főzve, ami van (a romokon) elkezdjen növekedni a cég. De mint a villám – még a tönkre menetel előtt.

 

Ez is stabilizációs okokból szükséges, szintén az életben maradás a tét – csak egészen más motivációval. Míg egy induló cégnél alapból magas a motivációs szint (hiszen még most kezdjük, baromi lelkesek vagyunk), egy mélyponton lévő vállalkozás esetében a munkatársak enerváltságával, demotiváltságával is meg kell küzdeni. Ilyenkor nem a pénz számít igazán, tehát ne egy elég őrült befektetőt tessék várni, mint a Mikulást vagy mint a Messiást – hanem egy igazán karizmatikus és hozzáértő (válság)menedzsert, aki összerántja a csapatot, és vele a céget is.

 

Ilyenek vannak, sokuk interim menedzserként kifejezetten bajba jutott cégekre specializálódtak.

 

Ezen kívül is biztos, hogy még előfordulhatnak különböző variánsok, de ezek a leggyakoribbak, amelyekben gyakorlatilag kötelező a növekedés.

 

Vállalkozások és a növekedési kényszer – ahol nem kötelező

 

És persze léteznek a vállalkozások, amelyek nincsenek növekedési kényszerben. És ennek is több oka lehet:

 

  • a tulajdonos úgy dönt, hogy ez a szint neki így elég – és szinten tartja a mennyiségi, eredményességi mutatókat. A cég ketyeg, mint a svájci óra, a tulaj meg hátradől és számolja a pénzt. Ilyen is van, bár ritka, de előfordul. (Egyébként kis cégeknél egyre több ilyenről hallok – elsősorban a munka és a család összeegyeztetésének vágya miatt.)
  • a tulajdonos úgy dönt, hogy nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezi a hangsúlyt. Ez pedig, ki merem jelenteni, hogy

 

a XXI. században ténykedő, érett vállalkozások működési modellje lesz. Click To Tweet

 

Erről volt már egy bővebb eszmefuttatásom a LinkedIn-en, nem ismételném meg. A lényeg azonban egy dolog:

 

a fejlődés nem egyenlő a növekedéssel. Click To Tweet

 

Ezért érdemes azon elgondolkodni, hogy a te vállalkozásodban hogyan tudnál minőségi mutatókat meghatározni, hogy azokkal a fejlődésedet tudd mérni.

 

A válasz arra a kérdésre, amit már most hallok, mert olyan hangosak a gondolataid, miszerint jó, de hogyan, az, hogy a stratégiai céljaid mentén állapítsd meg ezeket. Mert a lényeg az, hogy valójában MIT akarsz mérni, miről akarsz információt. Mérni meg mindig azt érdemes, ami közelebb visz a távlati célok eléréséhez. (Ilyen célokkal meg tele van a stratégiád.)

 

Vállalkozások és a növekedési kényszer
Vállalkozások és a növekedési kényszer – létezik még ilyen a XXI. században?

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Posted on: 2020-02-20, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .