Payment strategy – minek az egy kisvállalkozásnak?

payment strategy

Payment strategy – nem tartom magam anglománnak, sajnos most mégis kénytelen vagyok beérni az angol kifejezéssel. Egyszerűen azért, mert ha magyarra fordítom a kifejezést – fizetési stratégia – az nem igazán adja vissza a valós és teljes jelentéstartalmat. (Bárki ügyesebb nyelvújító, mint én, kérem, ne habozzon megosztani velem újító kedve leleményét!) De mi a rozmaringos kakukkfütty az a payment strategy? És minek kell az egy kisvállalkozásnak? Sorolom.

 

 

Payment strategy, bemutatlak a magyar kkv-knak!

 

Kedves payment strategy! Hogy ne idegenkedjen tőled annyira még a magyar mikrovállalkozó sem, most jól bemutatlak neki.

 

A payment strategy, abban a megfogalmazásban, ahogyan én szeretem

 

a vevő részére vásárláskor biztosított fizetési módok stratégiai szemléletű kiválasztása, alkalmazása és fejlesztése. Click To Tweet

 

Vagyis a definícióból máris következik néhány fontos dolog:

 

  • fizetési módokról van szó
  • a vevő veheti ezeket igénybe – tetszése, pontosabban igénye szerint
  • a vásárlás pillanatában (naná, mikor máskor, ennek azonban még lesz jelentősége)
  • azonban a mi stratégiánk megvalósulását kell támogatnia bármelyik választható lehetőségnek
  • ennek megfelelően szakmai alapon kell kiválasztani a lehetőségeket
  • alkalmazni is kell (ergo nem elég csak a kiválasztás – pótcselekvés gyanánt)
  • sőt mi több, haladni kell a korral, a fintech szolgáltatások megjelenésével ezt bizony folyamatosan fejleszteni, turbózni kell!

 

Így már jóval összetettebb a feladat annál, minthogy lökjünk már ki a weboldalunkra, vagy a boltunkba pár fizetési lehetőséget, aztán kész, letudtuk, hogy választhasson a vevő. Bizony nem árt a koncepció sem a kiválasztás mögé – különben még azt is megérhetjük, hogy a kiválasztott fizetési módon csinos buktát realizálunk. (Holott ez az értékesítés pillanata, itt pénzt kéne csinálni!!!)

 

Hogy a túróba lehetne ezt ennyire elrontani?

 

Mutatom.

 

payment strategy
A payment strategy – ha jól használod – nem szemfényvesztés, hanem márkaépítő és bevételtermelő.

 

Kedves payment strategy, bemutatom neked a magyar kkv-k (egy jó részét)!

 

Nem mindegyikük ilyen, de szeretném, ha felkészülnél a legrosszabbra is, így már csak pozitív meglepetés érhet.

 

A magyar kkv-k egy tekintélyes része még ott tart, hogy (ha van is weboldala, amin keresztül lehet rendelni) a vevő vásárol (megrendel), a kkv kiállít egy számlát, amit odaad, vagy elküld, és aztán a vevő utal. Vagy utánvéttel fizet (jó drágán – én személy szerint utálom az utánvétet, mert baromi magas a költsége).

 

Némelyek, akik úgy gondolták, hogy haladtak a korral, a weboldalukba már valamilyen módon integráltak pár automatizmust és az azonnali bankkártyás fizetési módot, és ezzel juhúúúú, micsoda ügyfélélményt adtunk a vevőnek!

 

Ha azonban egy kicsit megkapargatjuk a lényeget, akkor kiderül, hogy jó magyar szokás szerint

 

  • vagy leragadtunk valaminél, ami nekünk kényelmes (a vevőnek már nem biztos)
  • vagy az éppen aktuális trend hullámára ültünk fel, és azt csináltuk, amit minden guru mond (pl. azonnali bankkártyás fizetés) – még akkor is, ha nem is arra lenne szüksége a vevőnek.

 

Meg kell mondanom, láttam már olyan kisboltot, ahol eszetlenül bevezették a bankkártya terminálos fizetést – hogy aztán pár héttel később először azt írják ki, hogy csak X forint feletti vásárlás esetén lehet bankkártyával fizetni, majd újabb néhány hétre rá azt, hogy nem áll módjukban bankkártyás fizetést biztosítani. Ami azon túl, hogy minimum törvényt és banki szerződést sért, nem is egészen etikus. Plusz csak azt bizonyítja, hogy a fizetési mód bevezetése nem volt átgondolt…

 

Payment strategy baki #1 – mi történt itt?

 

Csak annyi, hogy nem a vevők igényeiből indult ki a tulajdonos, amikor bevezette a terminálon keresztüli fizetés lehetőségét. Először persze néhányan élvezték a dolgot, és még az egy szem rágót is bankkártyával vették meg. Ami persze nem akkora tétel, hogy megérje érte kifizetni a havi termináldíjat, plusz a jutalékot. Ezért került ki az első tábla a felirattal, miszerint csak X forintnyi vásárlás felett tudják a bankkártyás fizetést biztosítani.

 

A baki ezzel csak az, hogy a Ptk. fogyasztóvédelemre vonatkozó része alapján simán bele lehet kötni a dologba. Az ugyanis a tulaj döntése, hogy biztosítja-e az üzletében, műhelyében, akárhol a bankkártyás fizetés lehetőségét. Az azonban már nem lehet az ő döntése, hogy válogat az ügyfelek között – ha adott a technikai feltétele a bankkártyás fizetésnek, akkor ergo ő biztosította ennek a feltételeit (mert átgondolta, kiszámolta – ugye?), tehát ezek után már nem tehet különbséget vásárló és vásárló között. A vevőnek joga van vásárlási értéktől függetlenül bankkártyával fizetni.

 

Szintén problémás a bankkal kötött szerződés szempontjából is az ügy. A szerződésben ugyanis a bankok mindig rögzítik, hogy a harmadik fél (azaz a vevő) számára mindig biztosítani kell a bankkártyás fizetés lehetőségét, ha ő arra igényt tart. És nemcsak azért, mert a banknak az a jól felfogott érdeke, hogy pörögjön a forgalom a terminálon keresztül. Hanem azért is, mert ők is ismerik a Ptk. idevágó passzusait.

 

Mi ebből a tanulság?

 

Ismerni kell a vevőköröd! Ha csak apróságokat vásárolnak, akkor ne akarj bankkártya terminált a boltodba.

 

Payment strategy baki #2 – mi történt aztán?

 

Mivel így korlátozták a bakkártyahasználatot, gyakorlatilag kiutálták az üzletből azt a kevés vevőt is, aki tényleg akart bankkártyával fizetni. Mert a többiek meg nem akartak. Ez a kisbolt történetesen egy olyan lakótelepen állt, ahol zömében nyugdíjasok éltek – akik nem voltak annyira oda a bankkártyáért, szívesebben fizettek kápéval.

 

Naná, hogy a kutya nem akarta használni a terminált.

 

Mi ebből a tanulság?

 

Ismerd a vevőköröd minden szegmensét! Ha egyet sem találsz, aki nagyobb tételben is szívesen vásárolna bankkártyával, akkor felejtsd el a terminált, mindegy, melyik guru mondta, hogy ez mekkora ötlet.

 

Hogyan lehet ezt jól csinálni?

 

Első feladatod, hogy ismerd meg a célcsoportod! Mindegyik szegmensét.

 

Ne csak azt tudd meg, hogyan fizetne szívesen. Hanem azt is, hogy ha több csatornán keresztül is értékesítesz, akkor melyik csatornán hogyan szeretne fizetni.

 

Ha van fizikai boltod, mindig lesz olyan vevő, aki nem akar bankkártyával fizetni, tehát az alap, hogy legyen kasszád, és benne készpénz. (Főleg, ha a NAV szerint is köteles vagy pénztárgépet üzemeltetni. Erről bővebben kérdezd adótanácsadódat, könyvelődet!)

 

A fizikai boltban szóba jöhet még a terminál – de akár a mobilterminál is. (Például étteremben, kávézóban klassz, ha nem kell a vendégnek az asztaltól felkelnie sem, mert a fizető pincér odaviszi neki a terminált.) Vagy akkor, ha valami olyan tevékenységet végzel, ahol te mobilizálod magad a vevő kedvéért. Ha pl. kézművesként vásározol, és több ezer forintos összegben vásárolnak nálad gyakran, akkor egy SumUp, vagy ehhez hasonló terminál jól jöhet.

 

Ügyfélpélda:

 

jó példa az átgondolt, vevői igényekből kiinduló payment strategy-re az a kedves ügyfelem, aki babawellness szolgáltatást nyújtott. A szolgáltatás jellege miatt mindig házhoz ment a babákhoz – a vevőköre pedig olyan jó anyagi hátterű családok voltak, akik szívesebben fizettek bankkártyával, mint készpénzzel. Mivel a fizetés mindig a szolgáltatásnyújtás után történt, így az ügyfelem működésképtelen lett volna, ha nincs a mobilterminál – amivel vevői igényt tudott kielégíteni.

 

Attól függően, hogy ki a célközönséged, fizikai boltban érdemes lehet még mobilfizetésben is gondolkodni. Tudod, amikor a mobiltelefonod funkcionál bankkártyaként – és a terminál azt is tudja értelmezni.

 

Ha viszonteladód van, lehet, hogy még arra is ügyelned kell, hogy ha nálad már megszokta a vevőköröd, hogy akárhogyan is lehet fizetni, akkor ugyanerre a viszonteladódnak is képesnek kell lennie. Különben nem a viszonteladód imázsa sérül, hanem rólad és a cégedről lesz meg a vásárlók véleménye.

 

Payment strategy az online térben

 

Az online világban pedig számolatlan lehetőség áll rendelkezésedre – éppen technológiai forradalom révén.

 

Elég, ha csak a wallet típusú fizetési rendszerekre gondolunk, mint pl. a Simple Pay. Ott egyszer megadod az adataidat, és azonnali bankkártyás fizetést tudsz indítani (akár több vállalkozásnál is, amelyek csatlakoztak a Simple Pay rendszeréhez), de e-mailes fizetést is tudsz indítani (ha azokat az adatokat is tárolta a wallet, azaz a fiókod). És csak egy rendszer. (A Simple Pay-t emlegettem, mert ez a legelterjedtebb jelenleg Magyarországon, de más is tudja ezt a rendszert, pl. a CIB.)

 

Egyébként ezen kívül is létezik számos lehetőség – legfeljebb azok kicsivel később fognak begyűrűzni Magyarországra. Itt olvashatsz róluk bővebben.››› Ez már haladóknak szóló cikk.

 

Mi is az értelme ennek az egésznek?

 

Ha csak rövidlátó módon szemlélnénk az egészet, akkor azért, hogy a vevőknek a fizetés révén is élményt, kényelmet és kiszolgálást nyújtsunk.

 

Ha távolabbra tekintünk, akkor az, hogy a fizetési módok helyes megválasztásával segítsük a stratégiai céljaink megvalósulását is.

 

Valahol a kettő között pedig ott van az is, hogy a fizetési kedv ösztönzésével ne hagyjunk pénzt az asztalon – egy fizetési hálót felállítva a háló bármely pontján képessé tegyük a vevőt a fizetésre. Ezzel pedig javítsuk ne csak a bevételi mutatóinkat, hanem a pénzügyi stabilitásunkat, és a likviditásunkat is. (Az ügyfélélményről, márkaépítésről pedig már ne is beszéljünk.)

 

Mindez azt is jelenti, hogy ezentúl a vásárló útját nemcsak arra vonatkozóan kell majd megterveznünk, hogy honnan hová akarjuk eljuttatni, hanem arra is, hogy mely ponton hogyan lenne leginkább kedve fizetni – és azt a lehetőséget toljuk is oda azonnal az orra alá.

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Posted on: 2020-03-06, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .