Vállalkozó – gazember vagy szuperhős?

A vállalkozó olyan szuperhős, mint Hulk

A vállalkozó sokak szemében még mindig az ügyeskedő, zavarosban halászó, kizsákmányoló csalót jelenti. A rendszerváltás idején gyökeresedett meg ez a szemlélet, amikor az olajszőkítési ügyek kapcsán mindenki, aki lebukott, a híradóban “vállalkozó” megnevezéssel lett aposztrofálva. A valóság ezzel szemben az, hogy ebben a “szakmában” is van ilyen is, meg olyan is – csak éppen nem a sztereotípiának megfelelő vállalkozó az általános. A mostani időkben különösen nem.

 

 

Vállalkozó – miért foglalkozunk ezzel?

 

A vállalkozó definícióját nem tankönyv szerint akarom taglalni, azt meghagyom a tankönyvíróknak. Én nem a tankönyvekben, hanem a fejekben szeretnék ez ügyben rendet rakni.

 

Miért?

 

Egyrészt azért, mert ellenállhatatlan bennem a késztetés mindenféle donquijote-i szélmalomharcokra, ha orbitális hülyeséggel találkozom. Erre ugyan mondhatjuk azt, hogy egyéni szocprobléma, de a következő pontok megvilágítják majd, mennyire nem az.

 

Másrészt azért, mert egy kedves együttműködő partnerem, Hűvös Ágnes, a Karson Consulting “anyja” szintén belefutott egy neki odavetett megjegyzés formájában a jelenségbe – ő pedig végtelen türelemmel próbálta a maga módján helyre tenni a dolgot. Itt olvasható:

 

 

Harmadrészt pedig azért, mert ha valamikor, akkor most nagy-nagy szüksége van ennek az országnak a VÁLLALKOZÓKRA. Igen, így nagybetűvel. (Eddig nagy szüksége volt, de a mostani válság talán ki is fogja kényszeríteni, hogy ilyenné váljanak a vállalkozók, ahogyan azt is, hogy ezeket a vállalkozókat tiszteljék is.) Elmondom, miért.

 

A vállalkozó olyan szuperhős, mint Hulk
A vállalkozó olyan szuperhős, mint Hulk – szupernek szuper, de nem igazán tudjuk szeretni…

 

A vállalkozó, ha sztereotípiaként él

 

A vállalkozó, ha pont olyan, mint ahogyan a társadalomban élő sztereotípia, akkor így néz ki, ezt csinálja, vagy éppen nem csinálja:

 

  • kiskapukat keres,
  • okosban oldja meg (ami már minimum szürke zóna)
  • csal, lop, hazudik – 7/24-ben
  • kizsákmányolja a beosztottait
  • uram-bátyám kapcsolatai révén gazdagszik meg
  • számlagyárat működtet (olajat szőkít stb. – mindig a korszellemnek megfelelő simliben vesz részt)
  • lusta, nem dolgozik, de az alkalmazottait korbáccsal hajtja
  • nem fizeti meg az alkalmazottait, holott a bevétele rengeteg
  • ő bezzeg sosincs bent, de az alkalmazottai reggeltől estig robotolnak
  • … stb. (Szerintem a sort tetszőlegesen tudná mindenki folytatni.)

 

A valóság a vállalkozókról

 

Ezzel szemben a valóság az, amit már Ági is feszegetett a posztjában:

 

  • lehet, hogy kiskapukat keres, de ezek törvényesek – vagyis elképzelhető, hogy a könyvelő és/vagy az adótanácsadó javaslatára olyan kiskapukat használ ki, amit a törvény biztosít is neki. Te is ezt teszed, amikor az SZJA-bevallásodban érvényesíted az adóalap- és az adókedvezményeidet magánemberként.
  • szürke zóna – tény, vannak ilyen vállalkozók. Ezt nem vitatom. Ők teszik ki a vállalkozói réteg kb. 10%-át. Nagy kérdés, hogy ezek után a maradék 90% megérdemli-e, hogy a szürkézők (feketézők) után ítéljék-e meg őket is.
  • csal, lop, hazudik – a vállalkozók többsége törvényesen működik. Vagyis van könyvelője, akik a törvényi előírások szerint könyvelnek (máshogy nem is lehet, különben a minisztériumi lajstromozását, és ezzel a megélhetését veszélyeztetné), tájékozódik a működés folyton változó feltételeiről, és ennek megfelelően is működik. (Elég, ha csak a GDPR körüli pánikra gondolsz. Ha mindenki lesóhajtotta volna, akkor nem lett volna belőle ekkora káosz, mert egyszerre akart mindenki megfelelni neki.)
  • kizsákmányolja a beosztottait – nem. Az, hogy a napi 8 órás munkaidőt le kell dolgozni, még nem kizsákmányolás. Az, hogy van hajtás a napi munkaidőben, még nem kizsákmányolás. (Különösen úgy nem, hogy a vállalkozó saját magát is hajtja.) Egy vállalkozásban ez a normális munkatempó. Nem azért, hogy a főnöknek több legyen, hanem azért, mert így lehet talpon maradni. (Kivéve, ha multinál dolgozol. De ahogy hallom, ott is van panasz a munkavállalók részéről. Akkor most hol is szeretnének dolgozni a munkavállalók?)
  • urambátyám kapcsolatai révén gazdagszik meg – ezt is elismerem, hogy van ilyen is. Mindig is volt, bár nem helyeslem én sem. Mégpedig azért nem, mert ez a korrupció egyik fajtája, azt pedig tűzzel-vassal irtanám. Ha azonban azért háborog egy munkatárs, mert “a főnök már megint   bájolog valami üzleti reggelin, jól érzi magát, mi meg itt szakadunk meg”, akkor ez már jogtalan háborgás. Ez ugyanis nem uram-bátyám rendszer, hanem kapcsolati tőke építés. És mint a neve is mutatja, ez tőke – tehát hasznot hoz. Lehet, hogy a háborgó alkalmazottnak azért lesz munkája még egy év múlva is, mert a főnök ilyen rendezvényeken szerzi a megbízásokat, amik lehetővé teszik az alkalmazottak bérének kifizetését még egy jó ideig.
  • számlagyárat működtet (olajat szőkít stb. – mindig a korszellemnek megfelelő simliben vesz részt) – ilyen is van. Ezt is aláírom. Ők le is buknak, ráadásul a NAV nem véletlenül játszik Nagy Testvért, aki mindent figyel (amúgy tényleg, a digitalizáció erre is jó). Ilyen intézkedések mellett tényleg nagyon hülyének vagy vakmerőnek kell lenni ahhoz, hogy valaki számlagyárral próbálkozzon. Ezért a vállalkozók döntő többsége nem is teszi.
  • lusta, nem dolgozik, de az alkalmazottait korbáccsal hajtja – lásd uram-bátyám kapcsolati rendszernél írottakat. Meg még egy csomó más szitut, amit az alkalmazottak nem látnak. Lehet, hogy most már megteheti a főnök, hogy lelép délután háromkor golfozni, de arra már egyik alkalmazott sem emlékszik, hogy a vállalkozás indítási-építési szakaszban ő dolgozott a legtöbbet. És nemcsak akkor, amikor bent volt az irodában, hanem akkor is, amikor hazament. Amikor a vállalkozó agya többezres fordulatszámon pörög, akkor gyakran van úgy, hogy éjjel is dolgozik – és amikor aludna, akkor is hajnal kettő óra – fél három felé valamikor felébred, mert megálmodta a problémára a megoldást. (Nem legyint, hogy ez marhaság! Nem egy vállalkozó számolt be hasonló jelenségről – az egyikük írja most éppen ezt a cikket.)
  • nem fizeti meg az alkalmazottait, holott a bevétele rengeteg – mert az alkalmazottak csak a bevételt látják. De arra már a legtöbbször nem gondolnak, hogy a bevételekből a kiadásokat is fedezni kell. (Többek között az ő bérét – és annak mindenféle közterhét, ami gyakorlatilag még egyszer az alkalmazott nettó bére. Vagyis az, hogy egy alkalmazott kap nettó 200 ezret, a vállalkozónak valójában 400 ezerbe kerül.)
  • ő bezzeg sosincs bent, de az alkalmazottai reggeltől estig robotolnak – a távmunka és az internet világában nem is biztos, hogy bent kell legyen a főnök állandó jelleggel. Főleg, ha kiépített egy jól működő rendszert, amiben mindenki tudja a dolgát. Az alkalmazottak mikor építettek ki ilyen rendszert? Mikor gondolkodtak el rajta, hogy ezt hogyan lehetne szebbé, jobbá, hatékonyabbá tenni? Mikor vettek meg hozzá szoftvereket, digitális alkalmazásokat, számítógépeket, egyéb eszközöket, hogy ők azon hatékonyan, sőt kényelmesen tudjanak dolgozni? Ki volt az, aki a betaníttatta őket ezek használatára? És ki volt az, aki fedezte a betanulási időszak hibáiból eredő veszteségeket? Mert ilyenek (pl. selejt) garantáltan voltak – és ez bizony pénzbe kerül.

 

A vállalkozó és az alkalmazott közötti legfőbb különbség – ami kívülről nem látszik

 

Két nagy-nagy különbség is van.

 

Az egyik a felelősség.

 

A vállalkozó az, aki sokféle felelősséget vállal. Anyagit – hiszen a vállalkozása működéséért a vagyona egy tekintélyes részével felel. (Az egyéni vállalkozók, a bt beltagok pl. a teljes magánvagyonukkal. De még a kft. tulajdonosa is, ha még ügyvezető is mellé, ma már sokkal nagyobb anyagi felelősséggel tartozik, mint csak a cégbe bevitt törzstőkéje.)

 

Büntetőjogit – még akkor is őt veszik elő első lépcsőben, ha netán valamelyik alkalmazottja a saját feje után csinál valami marhaságot, valami törvénybe ütközőt. Hiszen az ő cége égisze alatt tette, amit tett – tehát neki kell vállalnia a felelősséget.

 

Munkajogit – a munkatársak jogszerű foglalkoztatásáért.

 

Anyagit – csak éppen másképp. Esetenként több munkatárs megélhetéséért, és közterheinek befizetéséért. Így pl. azért, hogy a munkatárs (és kiskorú gyermekei) kaphassanak egészségügyi ellátást.

 

Ezek azok a fajta felelősségek, amelyekkel ebben a gyomorszájba vágó formában az alkalmazottak csak ritkán szembesülnek. (Ha valahogyan mégis, akkor is csak ennek egy kisebbik részével.)

 

A másik a kockázat. 

 

A vállalkozás egy speciális befektetés, Click To Tweet

 

amelyben a vállalkozó nemcsak a saját bevitt pénzügyi tőkéjét kockáztatja, hanem esetleg másokét is (pl. hitel), illetve mások munkaerejét, tudását, kapcsolatait is. (És itt újra vissza lehet kapcsolni a felelősségvállaláshoz is.) A mások kapcsolatai, munkaereje és tudása nemcsak az alkalmazottakra terjed ki, hanem esetenként a beszállítókra, alvállalkozókra, együttműködő partnerekre is. (Szóval a kapcsolati háló nagyszerű dolog, de kockázata is van, nemcsak a happy-funny oldala.)

 

Nem véletlen, hogy akárki nem is szabad, hogy vállalkozónak álljon, csak az, aki tisztában van azzal, hogy mit jelent ez.

 

Őszintén szólva még nem láttam alkalmazottat, aki ezt a két dolgot annyira irigyelte volna a főnökétől. Persze voltak alkalmazottak, akik szintén vállalkozást alapítottak, mert “ezt mi is meg tudjuk csinálni” – és valóban meg is csinálták. (Arról most ne is beszéljünk, amikor a teljes ügyféllistával távoznak, akiket úgy csábítanak el, hogy jól alááraznak a vállalkozónak… És a vállalkozónak ezt is túl kell élnie.)

 

Csak éppen a friss vállalkozó valamikori alkalmazottak nem számoltak vele, hogy a bevétel még nem jövedelem, abból minimum adózni kell, a többi költségről nem is beszélve. Nem számoltak vele, hogy ügyfél nem csak úgy magától terem a fán, hanem marketingezni is kell érte, és az meló, meg pénz. (“Nem elég, hogy van honlapom?” Hát nagyon nem.) És még egy rakat dologgal nem számolnak – például azzal sem, hogy az sem mindegy, hogy melyik bevétel mikor folyik be, hogy vannak nem fizető, vagy nem pontosan fizető vevők – és ez is mind a vállalkozó felelőssége.

 

Vállalkozó szuperhős-szerepben

 

Most meg itt vagyunk egy olyan válság elején (hol vagyunk még a közepétől!!!), amit még nem látott a világ. (Ez utóbbit túlzás nélkül állíthatom.) Nem, nem ússzuk meg annyival, mint a 2008-as válságot, mert ez tök más, mint az a válság volt.

 

És a vállalkozónak ezt is túl kell élnie.

 

“Békeidőben” is annyi a bizonytalansági tényező, mint égen a csillag. (Lassan az adótörvények változásai is ebbe a kategóriába esnek, akkor mit várhatunk egy olyan sokszereplős, globális szerveződéstől, mint a piac?) Most meg hirtelen kitágult a bizonytalanság univerzuma. Most beállt az ősrobbanás, és még tágul a bizonytalanság. Egyelőre még növekvő sebességgel.

 

A vállalkozók többsége menti, ami menthető: a céget, vele pedig a munkahelyeket, a béreket, az eszközöket – hogy legyen miből újrakezdeni (senki sem tudja, mikor), és hogy csak addig kitartson a cég valahogyan. Ehhez pedig lassan megmutatkoznak a vállalkozók szuperhős-képességei.

 

Az, hogy a vállalkozó fokozott kockázatokat is visel – és elvisel.

 

Az, hogy a vállalkozó a jövőbe lát – erre van egy sajátos tervezés módszer, az előrelátóbbak ezeket már használják. (Én meg meg fogom mutatni, hogy hogyan indulj el ezzel. Csak még megvárom, amíg a kormány bejelenti a gazdasági mentőcsomagját, hogy néhány szilárdabb pontra tudjunk tervezés közben támaszkodni.)

 

Az, hogy a vállalkozó ereje az együttműködésben van. Cégen kívül – de cégen belül is.

 

Az, hogy a vállalkozó rugalmasan változtat – nem kicsit, nagyon. Van olyan magyar vállalkozás, amelyik 5 nap alatt komplett üzleti modellt váltott, kapcsolatokat hajtott fel, szerződéseket kötött, beszerzett – és megkezdte az új modell szerinti működését. Nem azt mondom, hogy ilyen rövid idő alatt erre mindenkinek képesnek kell lennie, de az innovációs készségek mentén most erősen szelektálódni fog a piac.

 

Az, hogy a vállalkozó terhelhető. A felelős vállalkozók az első gazdasági korlátozások bejelentése óta egyfolytában dolgoznak. Éjt nappali téve. Hogy legyen jövő. Mindezt erősen bizonytalan környezetben, ahol egy stabil kapaszkodó sincs. Ez komoly mentális és munkaterhelést okoz. (A munkatársaknak is, ezt elismerem, de ez a felelősségi és kockázati faktorokkal szorozva jelentkezik a vállalkozóknál.) Most tart ott egy vállalkozó, hogy “ha ezt kibírjuk, akkor bármit túlélünk”. Ez komolya terhelés, aminek nem fog tudni mindenki megfelelni. Alkalmazotti hozzáállásból nézve ez igenis szuperhősi képesség.

 

Manapság “divat” az erkélyen állva esténként megtapsolni a hétköznapi hősöket. Az egészségügyben dolgozókat, a bolti eladókat, az ételfutárokat. Sosem hittük volna, hogy ezek egyszer még társadalmilag megbecsült szakmák lesznek. Tesszük mindezt úgy, hogy ma esetleg ugyanazt az orvost tapsoljuk meg így esténként, akit bő egy hónappal ezelőtt a pokolra kívántunk, mert lassú, nem is ért hozzá, istenkomplexusos, és még a hálapénzt is elvárja… Szóval ma hős, egy hónapja meg kígyót-békát kiabáltak rá sokan.

 

Egyszerűen csak azért, mert most is az általánosítás hibájába estünk. Megtapsolunk mindenkit, aki az egészségügyben dolgozik, aki a boltban dolgozik, vagy éppen kiszállít. Helyes, meg is érdemlik. Pedig attól, hogy most hirtelen járványhelyzet lett, még nem lett sem jobb ember, sem jobb szakember. Csak embert próbáló terhelést kapott – amit felelősséggel áll is.

 

De ugyanez igaz a vállalkozóra is. Ugyanúgy kapja a terhelést, ugyanúgy emberek életéért felel – csak nem az ellátásáért, mint a bolti eladók vagy a futárok, és nem az életéért, mint az orvosok, ápolók. Hanem a megélhetéséért. (És vele részben a családjuk megélhetéséért is.)

 

Ez pedig ugyanúgy tiszteletreméltó.

 

Én nem kérek semmi mást, mint azt, hogy kezdjünk el differenciálni! A rossz, csaló, ügyeskedő vállalkozót ne is illessük a vállalkozó elnevezéssel, mert ez csak jogi értelemben igaz rá. Egyetlen másikban sem.

 

Tapsot nem kérünk. Csak azt, hogy ne úgy gondoljon ránk a társadalom és a munkatársak, mint “a rosszakra”. Hanem mint együttműködő félre.

 

Köszönjük!

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást – mindenki érdekében! 

 

🙂 Csilla 🙂 

Posted on: 2020-04-06, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .