Anya vállalkozik – az egész család vállalkozik?

Anyavállalkozás

Anyavállalkozás. Divatos ez a szó, mióta sok, vállalkozásfejlesztéssel foglalkozó szakértő látja az anyák foglalkoztatási gondjainak szinte egyedüli megoldását a vállalkozásban. Tekintsünk most el attól a ténytől, hogy az anyák sokrétű problémáira nem működik csodaszerként a vállalkozás. Most csak onnantól vizsgáljuk a helyzetet, hogy az anya úgy dönt, márpedig ő vállalkozó lesz. Csak éppen még halvány lila orgonája sincs, mit szabadít ezzel a világra – és benne magára…

 

Mit nevezünk anyavállalkozásnak?

 

Az anyavállalkozás fogalma a vállalkozásoknak azt a csoportját jelöli, amelyet anyák alapítanak és vezetnek. Tehát az anyavállalkozás receptje a következő:

 

  • anya
  • jó esetben apa
  • gyerek(ek)
  • anyuka valamilyen motivációja a vállalkozásra
  • anyuka valamilyen ötlete a vállalkozásra
  • tőke elvétve
  • eszközök – maximum csipetnyi
  • jótanácsok – ebből viszont tengernyi (ha egy levest el lehet sózni, akkor egy vállalkozást is el lehet jótanácsozni…), minőségük viszont attól függően, hogy ezeket honnan kapja az anyavállalkozó, minimum kérdéses
  • idő – az anya (és a család többi tagjának) hite szerint tengernyi, de sajnos menet közben derül csak ki, hogy a kívülről klasszul kinéző tartóban továbbra is csak 24 óra van egy napra
  • feladat – több marékkal is
  • fenék – csak egy, pedig menet közben a feladatoknál hamar ki fog derülni, hogy ez kevés lesz
  • támogatás – csipetnyi, a főzés kezdetéhez képest a működtetés előrehaladtával egyre csökkenő mértékben
  • vállalkozói tudás – minimális
  • józan paraszti ész – anyája válogatja
  • komplexusok, tévhitek, hiedelmek – számolatlanul.

 

Mindezt rázd össze jó alaposan, és máris lehet látni már csak arányok miatt is, hogy melyik összetevő fog érvényesülni ebből a katyvaszból: többnyire a feladatok, a (kérdéses minőségű) jótanácsok, és a komplexusok, tévhitek, hiedelmek.

 

Ebből próbálj meg jól kijönni, magyar anya!

 

Anyavállalkozás – ugrás a sötétbe

 

Pedig az anyavállakozás alapvetően nem rossz ötlet. Ha csak a vállalkozást nézzük. Mert valóban sok anya rendelkezik valami olyan tudással, ötlettel, képességgel, amire vállalkozást építve mindenki jól járna: az anya, az államháztartás, a vevők, a világ. Eddig rendben.

 

A baj ott kezdődik, hogy mint a receptúrából is látszik, az anyavállalkozás sohasem csak maga a vállalkozás. A másik fontos alkotóelem, az anya olyan összetett, mint egy legalább tízismeretlenel egyenlet. Mert anya mellett ott van apu, a gyerek(ek), a külső környezet (tágabb család, ismerősök, barátok, szomszédok és azok kiskutyája is), és az ezekkel együtt járó feladatok. Meg egy rakat tényező, amiből viszont a szükségesnél jóval kevesebb van induláskor (meg lehet, hogy jóval később is), mint pl. tudás, önbizalom, kapcsolatok, vagy éppen a tőke.

 

Az ugrás a sötétbe kifejezés azért helytálló, mert sem az anyukának, sem a családjának nincs róla még lassan füstölgő dunsztja sem, mivel is jár vállalkozni. Hogy a vállalkozás nem azt jelenti, amit a reklámokból lát anyu is, meg apu is, hogy work-life balance – hanem pontosan olyan, mint amikor egy baba érkezik a családba: a feje tetejére állítja az addig megszokott rendet, működési módot. Hogy lehet work-life balance – de az nem az eddigi élet egyensúlya lesz, hanem ki kell kísérletezni hozzá egy újat. Na, azt majd lehet egyensúlyba hozni.

 

Anyavállalkozás
Anyavállalkozás – csakis feketeöves küzdőknek!

 

Az anyavállalkozás gondjai #1 – feladatok

 

Igen, feladat az lesz dögivel. Amúgy is lenne, hiszen fel kell építeni egy vállalkozást. Ez már maga meló. De ezt meg is kell tanulni – és a tanulás, képzés is komoly időbefektetés. Ezekkel általában még szoktak is számolni az anyukák.

 

A coach (köz)beszól:

 

Az apukák jellemzően nem, ők úgy hiszik, hogy ha anyu elkezd dolgozni a vállalkozásában, az pont olyan, mintha egy új munkahely küszöbét lépné át minden reggel: 8-tól fél 5-ig meló, aztán család, háztartás, minden hónap 10-én meg fixen érkezik a bevétel. Ezért éri őket hamarabb csalódás az anyavállalkozás projektjében, mert ők már az első hónap után szembesülnek azzal, hogy ez nem így működik. Ez a tapasztalat szokott aztán veszekedésbe torkollni, mert az apukák sokszor sajnos mindezt nem úgy élik meg, hogy nekik volt rózsaszín elképzelésük az anyavállalkozás működéséről, hanem úgy, hogy anyu sz@rul csinálja.

 

Éppen ezért itt szeretném rögtön leszögezni: mély és hosszas kalaplengetés, érzelmes vállonveregetés és szuszkiszorító ölelés minden apukának, aki valóban támogató módon áll élete párja vállalkozási kihívásaihoz!

 

Az anyák esetében az a baj, hogy azzal már jóval kevésbé számolnak a feladatok kapcsán, hogy

 

  • a háztartással és a családdal járó feladatok maradnak – sőt akár még növekedhetnek is. Ezt most a home office kapcsán az apukák is testközelből megtapasztalhatták. Hiszen ha anya vállalkozik, akkor általában otthon is marad. Ha otthon marad, akkor jobban használódik minden a háztartásban – ergo több meló lesz helyre rakni.
  • arról már nem is beszélve, hogy ha anyu otthon marad, akkor apunak és a gyerek(ek)nek este nem az az első kérdése, hogy “Mekkorát haladtál ma, drágám, a vállalkozásod építésével? De jó!”, hanem az, hogy “Miért nincs kitakarítva, miért nincs mosott és vasalt ruha, miért nincs vacsora, miért nincs időd megcsinálni velem a leckét?”… végtelenítve.
  • magyarul mindenben anyunak kellene változtatni, alkalmazkodni – a vállalkozásában is, meg otthon is. Pontosabban: a vállalkozását alá kellene rendelnie a család megszokott életritmusának.

 

Most szólok (a tapasztalat hangján): ez nem fog menni. Igenis, ha anya vállalkozik, akkor az egész család vállalkozik!

 

Apunak és a gyerek(ek)nek is másképp kell nézniük anyura, az otthonra – meg arra, hogy kinek mi a dolga ezentúl. Mert a vállalkozás egy életforma. Aki eszerint él, akörül minden megváltozik. Ezt az életformát nem lehet félig csinálni csak azért, mert a család többi tagjának így a kényelmesebb (pontosabban így nem kell semmin változtatnia). Szóval ezt nem lehet megúszni. Sem anyunak, sem apunak, sem a gyerek(ek)nek.

 

Ezért lenne jó, ha a vállalkozás elindulása előtt családi kupaktanács keretében tisztázná mindenki, hogy:

 

  • mik az igényei
  • ehhez kire vagy mire van szüksége
  • ki képes ezt biztosítani neki
  • ha nem, vagy nem úgy jön össze, akar mi legyen az alternatíva
  • ahhoz mit kell tennie az érintett feleknek.

 

Ebből már kijöhet egy kompromisszum. Amihez aztán mindenkinek tartania is kell magát. Mert az nem fog menni, hogy csak egy valaki erőlködik.

 

Az anyavállalkozás gondjai #2 – hiányok

 

Ha van olyan vállalkozás, amelyik abszolút hendikep-ből indul, akkor az a tipikus anyavállalkozás. Nézzük, mi az, ami nincs, vagy csak elvétve fordul elő jellemzően (minden ettől eltérő eset kapcsán szeretnék gratulálni az anyavállalkozónak!):

 

  • induló tőke – nem hiszed el, hány olyan anyavállalkozót láttam már, akik szó szerint minden pénz nélkül kezdtek el vállalkozni! Még annyi pénzük sem volt, hogy az első havi adójukat be tudják fizetni – pedig bevételük sem nagyon volt az első időszakban. Tudásuk, vagy valamilyen képességük volt, és használták az amúgy is meglévő számítógépet és internetet. Ennyi.
  • eszköz – se szoftver, se munkaeszköz… semmi. Vagy minimális. Nem véletlen, hogy a női vállalkozói csoportok tele vannak olyan kérdésekkel, hogy mit hogyan lehet ingyenesen megoldani, melyik szoftvernek meddig tart az ingyen trial időszaka, mit lehet barterben megoldani…
  • tudás – hát igen. Ez is meglátszik a neten. Bármiben lefogadom, hogy ha egyszer készülne ilyen statisztika, hogy a mindenféle vállalkozási szakértők oldalairól az adott hónapban kik töltik le a legtöbben a legtöbb ingyenes tudásanyagot, akkor az anyavállalkozók toronymagasan nyernének. És ugyanezért van tele minden vállalkozói csoport az anyavállalkozók kérdéseivel, hogy mit hogyan kell csinálni, hol találja meg, mihez kezdjen… általában olyasmikről, amik komplexebb problémák annál, semmint hogy egy kommentben meg lehessen válaszolni. (Leginkább egy konzultációsorozat kellene hozzá.) (Vállalkozói) tudás nincs, de pénz sem, hogy a (valós) tudás árát kifizessék.
  • kapacitás – mert anyu mindenre egyedül van. Szintén a hiányzó tőke miatt. Egyszerre tanul, tervez és kivitelez, no meg adminisztrál, néha még könyvel is (vagy legalábbis azt hiszi). Nincs pénze beszállítóra, aki pl. a Facebook-hirdetéseit jól be tudná állítani és kezelné, vagy asszisztensre, hogy ő adminisztráljon. Az anyavállalkozás igazi DIY tevékenység – anyu mégis inkább tűzoltónak érzi magát közben. Hiszen a feladat rengeteg, egyikből a másikba kell ugrani attól függően, hol ég jobban a ház – és lehet, hogy éppen a gyerek kiabál hangosabban, nem is a lehetséges vevő. Az utóbbi csak simán elmegy, miközben anyu megoldja a matekleckét…
  • idő – a kapacitás ikertestvére. KÉrdezz meg egy anyavállalkozót, keserűen fogja azt mondani, hogy igen, egy nap 24 órából áll – és még ott az éjszaka is… Hm.
  • támogatás – ilyen szempontból tökmindegy, hogy a pénzbeli (tehát állami, vagy uniós) támogatásokat vesszük, vagy az érzelmit, amit a családnak, barátoknak, ismerősöknek kellene nyújtaniuk. Egyikből sincs bővében az anyavállalkozó. Az anyavállalkozások ugyanis jellemzően egyéni vállalkozások. (Nem, az adószámos magánszemély NEM vállalkozás!!! Sok szakértő, még az egyéni vállalkozást sem tekinti valódi vállalkozásnak.) Egyéni vállalkozások támogatására eddig sem jutott túl sok pénz, gyanítom, az uniós források erős csökkenésével ez még kevésbé lesz így. Az érzelmi támogatás hasonló: adható lenne, de mégsem adják. Ennek oka pedig az, amit már fentebb emlegettem: a szűkebb és tágabb környezet számára sem teljesen világos, mit is jelent vállalkozni. Mivel ez egy életforma, ami teljesen más, mint amit a környezet megszokott, így nem is fogják érteni – csak annyit fognak belőle érzékelni, hogy anyu megváltozott. És gyanakodva fognak ránézni, hogy ennek meg mi baja. És itt a támogatás ki is fújt.
  • támogatás 2 – itt azért még külön meg kell említeni azt is, hogy a jó minőségű támogatásból is nagy hiány van. Egy anya környezetében nagyjából ezer azonnali jelentkező van arra, hogy ellássa mindenféle jótanácsokkal az anyukát a vállalkozásról. (Még akkor is, ha az illető életében nem vállalkozott.) Ez merő jószándék, de arról meg tudjuk, hogy melyik utat kövezték ki vele. Viszont anyu, mivel nincs pénz, hogy a valós tudást megvásárolja, először hallgatni fog ezekre a jótanácsokra. Ami neki sokszor kemény pénzekbe kerül. (Mert vagy a bevétel marad el miatta, vagy felesleges kiadásba veri magát miatta.) Persze, hogy anyu sem fogja ezek után keresni az illető társaságát…

 

Ezen hiányok legtöbbje elég veszélyes lehet az anyavállalkozás létére. Számos olyan anyavállalkozás van, amely ezen hiányok egyik, de általában inkább halmozódása miatt tönkrement, de legalábbis hosszan tartó vergődésre kárhoztatta anyut a saját vállalkozásában. (Mert még egy dologban van hiány az anyavállalkozásokban: az elengedés képességében. De ez már egy másik sztori, most maradjunk a vállalkozásindításnál.)

 

Az anyavállalkozás gondjai #3 – bőség

 

Azért van, aminek még egy anyavállalkozás is bővében van, különösen a kezdetekkor.

 

Az egyik ilyen a lelkesedés. Mondhatnánk motivációnak is. De vajon helyesek-e ezek a motivációk?

 

Merthogy sok anyavállalkozó azért kezd el vállalkozni, hogy kiegészítse a GYES-t és/vagy a konyhapénzt. (Mert esetleg a keresete csökkenése meg is kapja az arcába a párjától, hogy “Kitartott vagy.” vagy “Ingyenélő vagy.”) Vagy azért, mert jó lenne már valami “értelmeset” is csinálni, de nem vallhatja be a környezetének, hogy nem elégíti ki a totyogója mindennapos ellátása az intelligenciája igényeit. Vagy azért, mert már nem akarja hallgatni, hogy “Mit tudsz otthon csinálni egész nap?” (Az ingyenélős beszólásokon felül.) Vagy azért, mert tudja, hogy úgysem veszi vissza a munkahelye, újra meg kisgyerekkel még mindig nem sok esélye van a környéken, de valamiből pénzt kell keresni. Vagy azért, hogy végre ne szóljon bele senki. Hogy a maga ura legyen az idejének.

 

Ha jobban megnézed ezeket a motivációkat, valójában ez mind-mind egyetlen egy hátsó, de annál erősebb indíttatás valamelyik megnyilvánulása: a “de jó lenne!” vágyáé. De jó lenne, ha nem szólna bele senki abba, hogyan és mennyi dolgozom! De jó lenne, ha lenne elég időm munka mellett is a gyerekre! De jó lenne, ha értékelnék azt, amit csinálok, mert amíg itthon vagyok, addig senki nem nézi a teljesítményemet semmibe…

 

Ki kell mondanunk: az anyavállalkozók többségének legfőbb motivátora a menekülés.

 

Ne szóljon be és bele senki. Hagyják őket békén. Csak ennyi. Ugyan már elismerés, meg önmegvalósítás! Ezek maximum csak járulékos hasznok, ha végre tényleg elkezd futni a szekér. Nem, ezek az anyák azért akarják megmutatni, hogy igenis megy ez nekik, mert úgy érzik, akkor megszabadulhatnának attól, hogy folyton zaklassák őket. Mert minden áldott nap megkapják a magukét. Szó szerint belemenekülnek a vállalkozásba. És ezért nem is hajlandóak elengedni a vállalkozás során néhány tévedésüket sem – mert úgy érzik, azzal elengedik az egyetlen lehetőséget is annak, hogy szabaduljanak.

 

Mondom mindezt úgy, hogy coach is vagyok, és már ötödik éve beszélgetek vállalkozókkal – és az ügyfeleim túlnyomó többsége anyaként kezdett vállalkozni. A tapasztalatom az, hogy a lelkesedés sok mindent elfed. A valódi motivációt, a menekülés vágyát is.

 

Ez ellen lehet tiltakozni. Lehet velem vitatkozni. Én azonban csak csendesen annyit kérek az anyavállalkozóktól, hogy tegyék a szívükre a kezüket, és legalább maguknak vallják be, hogy miért is akarnak VALÓJÁBAN vállalkozni. (Aki tényleg csakis az önmegvalósítás miatt, attól itt kérek nyilvánosan elnézést.)

 

És ha már itt tartunk, akkor beszélnünk kell még arról is, hogy még egy dolognak vannak bővében az anyavállalkozók (legalábbis nagy többségük): tévhiteknek, hiedelmeknek és mindenféle komplexusoknak. Mert ezek miatt vannak valaminek a leginkább szűkében: az önbizalomnak.

 

Nem, nem arra a harsogó magamutogatásra gondolok önbizalom címszó alatt, amit ma a közösségi térben látunk. Nekem ez sok esetben inkább pont a bizonytalanságok leplezését mutatja. Hanem arra az önbizalomra, ami szereti a kihívásokat, és bátran bele is vág, mert jól érzi magát attól, hogy ezekben az ismeretlen helyzetekben kipróbálhatja, sőt próbára teheti magát. Arról, amelyik tudja, hol vannak a képességei határai – éppen azért, mert rendszeresen elmegy a határokig, és feszegeti azokat. Arról, amelyik a feszegetés által képes fejlődni, megerősödni – és ehhez nincs senki másra szüksége. Arról, amelyik miatt az anya jóban van saját magával. (Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetnének kétségei, de ezeket képes kezelni.) Arról az önbizalomról, amelyik képes a hibáit kritikus, de nem önostorozó, hanem inkább önreflektív módon szemlélni – ezért képes a hibákból tanulni is. Arról, amelyik tudja, hogy a hibák az élet és a tanulás velejárói – nem félni és elkerülni kell őket, hanem kielemezni és tanulni belőlük. (Itt pedig lép be a képbe a józan paraszti ész is.)

 

Anyavállalkozás – lehetne ez olyan jó is!

 

Egy-egy tanácsadói beszélgetés hamar átcsap coachingba nálam, ha árazásról van szó. Az árazás az a területe a vállalkozásnak, ahol a leginkább megmutatkozik a vállalkozó lelke is. (A vevő pszichés befolyásolásáról az árazás kapcsán bármikor rengeteg infót, könyvet, képzést találsz. Arról, hogy a te pszichéd hogyan befolyásolja a kialakított áraidat, már sokkal kevesebb.) Itt szokott szinte minden felszínre kerülni. A bizonyítási vágy. A szégyen. (Igen, az is. Hogy anyu vállalkozni mer. Hogy kiteszi magát a nyilvánosság elé. Hogy pénzt mer kérni a munkájáért…) Az elkeseredés, hogy két oldalról éri a nyomás. (Otthon is kapja anyu az ívet, de vevőktől is, mert nem fizetik meg azt, amit valójában a terméke ér, csak kevesebbet. Így otthon a csekély bevétel miatt újból kapni fogja az ívet.) Küzdés. Kilátástalanság. Remény.

 

Ilyenkor tényleg beszélgetünk. Nem biztos, hogy sokat. Inkább mélyen, intenzíven. Mert még mindig él a vágy, hogy legyen már ez jó, hogy lehetne ez jó…

 

Ha eddig eljutunk, akkor, ha rajtam múlik, lesz is jó. Erre már tudunk építeni.

 

Csak az fáj ilyenkor coachként, anyaként, emberként, hogy még mindig a negatív érzések leküzdése miatt szeretné anyu, hogy az anyavállalkozás jó legyen.

 

Igen, lehetne ez jó. Sőt nagyon jó.

 

Lehetne jó akkor, ha

 

  • az anyák egyenrangúnak éreznék magukat a saját párkapcsolatukban – és nem alapértelmezett lenne a legtöbb családban, hogy majd anyu alkalmazkodik mindenkihez is; de bármilyen kapcsolatukban is (üzletiben például)
  • az anyák elhinnék magukról, hogy értéket képesek adni akkor is, ha éppen nem gyereket szülnek és nevelnek
  • az anyák együttműködnének – mélyebben, mint amire egy Facebook-közösség, vagy egy üzleti reggelihez kötött csevej lehetőséget ad. Ez lenne az igazi női erő, ami egy atomreaktor erejével lenne képes meghajtani az anyavállalkozásokat. (Erre van elképzelésünk, elég, ha követed a Facebook-oldalam!)

 

Igazából csak ennyi kellene. És a vállalkozói szcénában egész évben anyák napja lenne.

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást!

 

🙂 Csilla 🙂

Posted on: 2020-06-25, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .