Adatbázis – fel nem tárt aranybánya a vállalkozásodban

adatbázis

Az adatbázis nemcsak azért jó dolog, amiért a marketingesek már kb 10 éve dicsérik. Persze, hasznos, hogy van egy „címlistád” a céged számára fontos szereplők adataival, hiszen így szinte bármikor el tudod őket érni. Ez azonban csak egy lehetőség. Van azonban egy sor más szempont is, ami miatt a jól felépített és gondozott adatbázis kincset ér –, de legalábbis forintosítható, mennyi is az annyi.

 

 

Adatbázis – mi is az?

 

Az adatbázis körül kialakult egy olyan elképzelés, hogy az lényegében nem más, mint egy címlista. Legalább a minimális elérhetőségi adatokat tartalmazza valamilyen, a vállalkozásunk számára fontos csoportról. Igen, ez igaz – de ez csak a marketing szempontja.

 

Lényeges tulajdonsága ennek a címlistának, hogy nemcsak elérhetőségi adatokat tartalmaz, hanem különféle statisztikák is kinyerhetőek erre épülve. (Az automatizáció korában ez már egy mikrovállalkozás számára sem lehetetlen küldetés – ha mégis úgy gondolod, hogy az, akkor a technológiai lomhaság bűnébe estél.) Ez már kontrollingszempont, annak is a vezetői döntés előkészítési része. Hiszen a statisztikákból nyerhető információk alapján egy sor fontos, a vállalkozás életét alapvetően befolyásoló döntés hozható meg. Ehhez azonban az kell, hogy

 

  • az adatbázis jól szűrt legyen – vagyis az adatbázisba egy jól meghatározott szempont szerint homogén elemek, adatok kerüljenek be. Ezt nevezzük szűrési alapfeltételnek. Pl. ilyen a hírlevél feliratkozói adatbázisod, ahol mindenki ott van, aki érdeklődik a vállalkozásod tevékenysége iránt (azaz az érdeklődés megléte a szűrési alapfeltétel). Azonban az is nagyon fontos, hogy az adatbázisban nemcsak a bekerüléskor felvett adatok szerepelnek idővel, ezért fontos, hogy
  • az adatbázis jól szűrhető legyen – azaz ne csak a bekerüléskori szűrési alapfeltétel szerint lehessen szelektálni, hanem a bekerülés után keletkező további feltételek szerint is. Például a feliratkozói adatbázisodban allistákat tudj képezni szűkített érdeklődési kör szerint (pl. nem egyszerűen a léggömbhámozás érdekli a listán szereplőket, hanem az egyik felét az, hogy hogyan tud a leghatékonyabban léggömböt hámozni, a másik felét már az is, hogy hogyan tud otthon házi léggömbhámozót készíteni). Ugyanígy az is fontos tényező, hogy a listán szereplők a „listaéletük” alatt keletkező információk, adatok mentén szűrhetőek legyenek. Ezen azt értem, hogy például a léggömbhámozó gép házi készítése iránt érdeklődők mennyire érdeklődnek valójában ez iránt, tehát olvassák-e rendszeresen az erről szóló hírleveleinket, vagy érdekli őket ugyan, de patópálosan vagy időhiányból nem olvasnak semmit.
  • az adatbázis jól karbantartott legyen – ez is egyfajta szűrés, csak szelektálás is tartozik hozzá. Amikor a listáidat leválogatod aszerint, hogy mennyire aktívak, mennyire konvertálnak jól, milyen a vásárlási gyakoriság, vagy érték (pl. VIP-ügyfelek) stb. Egy adatbázis karbantartottsága azonban nemcsak egyszerű leválogatás – és törlés (mármint a lista azon részéé, amelyet felesleges lenne megtartanod, mert a számodra fontos szempontok statisztikáit csak rontanák, hasznot ellenben nem termelnek). Ahhoz, hogy az adatbázisod jó állapotú (karbantartott legyen), nemcsak szűrögetni, leválogatni kell, hanem elevenen, életben tartani is. Rendszeres kommunikáció, tartalomkészítés, vagyis munka is kell ahhoz, hogy egy adatbázis jól karbantartott legyen. A karbantartás ahhoz kell, hogy az adatbázisod és a hozzájuk kapcsolódó statisztikák a megfelelő képet, adatokat mutassák a cégedről, az adatbázisod szereplőiről, vagyis a piac általad elérhető szeletéről.

 

 

Mi adja az adatbázis értékét?

 

Az adatbázisaid értékét részben a fentebb felsoroltak felhasználhatósága, az általuk biztosított elérhetőség biztosítása (piaci részesedés), illetve ennek az elérhetőségnek a minősége határozza meg. Ezeket most nem sorolom fel még egyszer.

 

Az előzőekben már utaltam rá, hogy az adatbázis felépítésével és gondozásával töltött munka is egy ilyen értéknövelő tényező. Ebbe a munkába azonban nemcsak az adatbázis összegyűjtésére, felépítésére fordított munka(idő) értéke tartozik bele. Az adatbázisod akkor a legértékesebb ugyanis, ha nem egyszerűen egyének listája, hanem közösség. Közösséget építeni viszont idő- és munkaigényes dolog. Éppen ezért az aktív, elkötelezett adatbázisod értékét növeli pl. a közösségépítéshez tartozó kommunikáció, tartalomgyártás is.

 

Ugyanígy értéknövelő az adatbázis felépítésére és gondozására költött pénz is. Itt nemcsak az adatbázis megszerzésére, növelésére indított kampányokra kiadott hirdetési pénzről van szó. Sokkal kevesebb figyelmet kap, hogy az adatbázisok megtartása, karbantartása és biztonságossá tétele jelent (pl. szoftverhasználati díjak, informatikai védelem, GDPR által előírtak biztosítására fordított pénz stb.).

 

adatbázis
Adatbázis – a vállalkozás olyan értéke, amely még a cégértékelés során is komoly tényező lehet.

 

Honnan tudhatod, mennyire értékesek az adatbázisaid?

 

Onnan, hogy kigyűjtöd az adatokat, és utána kiszámolod. Ehhez pedig cashflow-ra van szükséged. Azaz minimálisan kiadáskövetésre.

 

Ez azonban önmagában még nem jelentené azt, hogy az adatbázisod értékét ebből látod. Csak azt, hogy ki tudod nyerni belőle az ehhez szükséges adatokat. Főleg, ha az egyes kiadási tételeket fel tudod úgy címkézni, hogy látod belőle, melyik volt az, amelyik növelte az adatbázisod értékét. (Pl. melyik volt az a hirdetési kampányra kifizetett összeg, amely pont az adatbázisod növelését szolgálta.)

 

Még mindig marad azonban kérdésként a munka. Az mennyit ér?

 

Attól függ, ki csinálja. Ugyanis az ő rezsióradíjával érdemes az adatbázisépítés- és gondozás költségeit számolni. Ha ezt kiadod beszállítónak (pl. szövegíró írja a hírleveleidet), akkor ez egy viszonylag egyértelmű költség (a havi díját az erre felszámolt óraszám arányában lehet megbontani). Ha te csinálod, akkor viszont azt kell mérned, hogy mennyi időt töltöttél el az adatbázisaid csinosítgatásával – és ezt az időt felszorozni a rezsióradíjaddal.

 

Tudod, hogy mennyi a rezsióradíjad? Ez az az összeg, amit nettóban meg kell keresned egy óra alatt ahhoz, hogy a hónap végén a vágyott „fizetést” tudd magadnak kivenni a cégből. Vagyis a számítása végtelenül egyszerű. Matekozzunk egy példán keresztül, hogy lásd, mire is gondolok!

 

Tételezzük fel, tartod magad a munkahelyen megszokott rendhez, és a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás elvéhez, és napi 8 órás munkaidőt tervezel magadnak. Ez havi szinten (a statisztikai átlagban megszokott) havi 22 munkanappal számolva havi 176 óra. Ez az, amit dolgozol – és ebbe nemcsak az effektíve pénztermelő tevékenységek (pl. szolgáltatás nyújtása az ügyfélnek, értékesítés a boltban stb.) tartoznak bele, hanem az is, ami nem hoz ugyan pénzt egy fillért sem, de el kell végezni ahhoz, hogy működőképes maradjon a céged: adminisztrálsz, hírlevelet írsz, konzultálsz a könyvelőddel, sorban állsz a postán a csomagokkal… akármi. Erre mindre szól a 176 óra.

 

Tehát ha azt tervezed, hogy egy hónapban a nettó munkadíjad, amit bruttó „bérként” ki szeretnél venni a vállalkozásodból, 500.000 forint lesz, akkor a te havi bruttó rezsióradíjad: 500.000 : 176 = 2.841 Ft.

 

Vigyázat! Ez nem azonos azzal az óradíjjal, amit a vevődnek számlázol ki, ha óradíjas konstrukcióban működsz!

 

Miért? Mert így a vevőd csak azt az órát fizetné meg, amit ténylegesen vele foglalkozol, neki dolgozol – a többi meg fedezetlen marad, holott te akkor is keményen dolgoztál. Sajnos a dolog úgy áll, hogy az ilyen nemkontakt órákra eső munkadíjat is csak a bevételekből tudod kigazdálkodni, ergo a vevőknek kell megfizetniük (hiszen ők tartják el a céged). Ezért a vevőknek szánt óradíjat másképp számold ki! Mutatom:

 

Marad a feltételezés, hogy egy hónapban 500.000 Ft bruttót akarsz kivenni. Ez felszorozva a munkaadók által kötelezően fizetendő bérterhekkel (15,5% SZOCHO és 1,5% szakképzési hozzájárulás, azaz összesen 17%), 585.000 Ft. Ezt kell kifizetni a vevőknek az áraidban. A tervezett munkaidőd ugyanúgy 176 óra havonta, mint fentebb. Azonban nem ezzel számolunk. Hanem azzal az idővel, amely ténylegesen arra áll rendelkezésre, hogy pénzt is termelj – azaz azt, amikor a vevőt kiszolgálod. Tegyük fel, hogy ez a napi munkaidőd fele, azaz havonta 176 : 2 = 88 óra. Ha most elosztod az 585.000-et a 88-cal, azaz 585.000 : 88 = 6.648 Ft/óra óradíjat kapsz. Ez még mindig nem a teljes ár, csak az árban az egyik fedezendő költségtétel, hiszen ezen kívül ki kell fizetned majd az adókat, a könyvelőt, a hirdetéseket, a többi munkatársadat, az alapanyagot, az üzlet bérleti díját, az akármit, még a postát is. Ezzel a módszerrel azonban mindenre lesz fedezet az áraidban – még arra is, hogy törvényesen, tehát leadózva vedd a vállalkozásodból a neked méltán járó munkadíjad.

 

Ha az adatbázisodat simogatod, és azzal egyik héten eltöltöttél 3 órát, a másikon csak egy felet, akkor két hét alatt 2.841 X 3,5 = 9.943,5 Ft-tal nőtt az adatbázisod értéke.

 

Akármerről nézzük is: az adatbázisaidnak mérhető értéke van. Te is tudod mérni bizonyos aspektusaiban. Már csak ezért is érdemes időt, erőt, energiát feccölni bele, mert ez valahol egészen biztosan megtérül: amíg a tiéd az adatbázis (te dolgozol nemcsak vele, hanem belőle is), addig neked termeli a pénzt. Ha eladod, akkor meg tudod fizettetni a vevővel az árát.

 

Csengő kasszát és sikeres vállalkozást! 

 

🙂 Csilla 🙂 

 

 

Posted on: 2020-07-24, by :

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .